Líbiában nem működik hatékony kormányzás azóta, hogy a 2011-es felkelés során kiűzték Moammer Kadhafit az országból. A térségben több száz fegyveres csoport harcol azért, hogy területre és befolyásra tegyen szert – írja a BBC. A csoportok ideológiai és regionális törésvonalak mentén oszlanak meg, és a konkurens kormányoktól kapnak támogatást – ez pedig tökéletes forgatókönyv a polgárháborúhoz.
Egy ilyen helyzetben virágzik az emberkereskedelem. Csempészek – akikről azt feltételezik, hogy kapcsolatban állnak a nemzetőrséggel – hatalmas nyereségre tesznek szert azáltal, hogy nem túl biztonságos hajókon útnak indítják Európa felé a kétségbeesett migránsokat.
Fontos hatással vannak a helyzetre a földrajzi jellemzők is: Líbia szárazföldi határai a világ legszegényebb és legveszélyesebb országaival érintkeznek, és hosszú partszakasza csupán néhány száz mérföldre van Olaszország déli partjától.
Novemberben Tripoli parti őrsége a BBC-nek nyíltan elismerte: lehetővé tette a bevándorlók számára, hogy útnak induljanak, és csak akkor avatkoztak közbe, ha egy hajó bajba került – gyakran túl későn, hogy megmentsék az embereket.
Kadhafi önkényuralma alatt sakkban tartották a bevándorlókat, ám most, hogy a milíciák ellenőrzik a kikötőket, kevesebb a padka, és nincs központi hatásköre Európának arra, hogy kezelje a helyzetet. A bevándorlók számára Líbia destabilizációja tette ezt a legkönnyebb úttá Európa felé.
Líbia a migráció központi mediterrán útvonala mentén fekszik, mely az olasz és a görög partokat célozza meg. A nyugati mediterrán útvonal Spanyolországba irányul, a keleti szárazföldi útvonal pedig a Balkánon halad át. Minden más út szigorúbb uniós ellenőrzés alá esik.
A központi mediterrán útvonal mentén – mely Líbián halad keresztül – drámaian megnövekedett a forgalom, mely vagy a virágzó kereskedelmet jelzi, vagy azt, hogy – a könnyebb áthaladás miatt – a migránsok ezt a szakaszt részesítik előnyben.
Újabban emelkedett a szíriai bevándorlók száma, akik a hazájukban dúló polgárháború elől menekülnek. A Líbiából induló hajókon afgánok, irakiak és szomáliaiak is utaznak, akik szintén a konfliktusok miatt indulnak útnak, csakúgy mint az eritreaiak, akik a kormány elnyomását szeretnék maguk mögött hagyni.
A többi migráns leginkább szegényebb nyugat-afrikai országokból származik, és egy jobb élet reményében szeretne az Európai Unióba menni.
Az EU a parti őrség szigorúbb ellenőrzésétől kezdve egy sor intézkedést készül bevezetni, hogy csökkentse az embercsempészettel kapcsolatos halálesetek számát. Líbia esetében azonban nem valószínű, hogy ez a megfelelő megoldás.
Az országnak a 2011-es forradalom óta már legalább öt különböző kormánya volt. Jelenleg két rivális hatalom irányít, az egyiknek a fővárosban, Tripoliban, míg a másiknak Tobruk kikötőtővárostól több száz mérföldre van a központja.
A milíciák kapcsolatban vannak a kormányokkal, melyek egymás, valamint kisebb csoportok – például az Iszlám Állam helyi szervezete – ellen harcolnak. Mivel az ország gazdasága az összeomlás szélén áll, az emberkereskedelemből származó bevétel valószínűleg egyre vonzóbbá fog válni.
