Joachim Gauck az örmények ellen elkövetett tömeggyilkosságok kezdetének 100. évfordulója alkalmából a berlini evangélikus katedrálisban csütörtök este tartott ökumenikus istentisztelet után elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a deportálások megtervezésében és végrehajtásában a Német Császárság katonái is részt vettek.
Az akkori német vezetés pedig nem vett tudomást mindazon német megfigyelők és diplomaták információiról, akik felismerték az Oszmán Birodalom vezetőinek népirtásra irányuló szándékát, mert az első világháború közepette nem akarták veszélyeztetni az oszmán törökökkel kialakított szövetségesi viszonyt – mondta a német államfő.
A százezrek halálát okozó, „megtervezett és kiszámított” bűncselekmények „egyetlen ok miatt sújtották az örményeket: azért, mert örmények voltak”, az elkövetők pedig „fanatikusan hittek abban, hogy helyesen cselekednek” – tette hozzá Joachim Gauck.
Az örmény nők és férfiak, gyerekek és öregek válogatás nélküli elpusztítása – a „halálmenetek, az elüldözés a sztyeppére és a sivatagba élelem és védelem nélkül, az élve elégetés, a halálba hajszolás, az áldozatok agyonütése, agyonlövése” – a németeknek is okot ad az önvizsgálatra és a történtek feldolgozására, különösen azt a kérdést illetően, hogy részesek-e németek a népirtásért viselt felelősségben és bűnösségben – hangsúlyozta a német szövetségi elnök.
A törvényhozás alsóháza – a Bundestag – pénteken emlékülést tart és határozatot fogad el az évforduló alkalmából. A határozati javaslat szövege sokáig formálódott, és a kormányoldal – a konzervatív CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) – frakcióinak vezetése igyekezett elérni, hogy ne szerepeljen benne a népirtás szó. Ebben a törekvésben nagy szerepe volt a kormánynak, amely a népirtás elismerésétől elzárkózó ankarai vezetéshez fűződő viszonyra tekintettel próbálta elkerülni a szó használatát.
Az örmény nép tragédiája az I. világháborúban címmel május 20-áig látogatható ingyenes kiállítás mutatja be az eseményeket Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban. A használati tárgyakat és különleges dokumentumokat is bemutató tárlat kurátorai Őze Sándor és Kovács Bálint, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének oktatói, a társkurátor Czézár Nikolett.
Az Örmény Nemzeti Könyvtár és az OSZK közös kiállításának képeiből és a kimaradt fotókból is válogattunk előző cikkünkben.
A frakciók tagjai körében viszont erős ellenállás alakult ki, így a képviselőcsoportok vezetése és a kormány meghátrált. A hétfőn véglegesített határozati javaslatba Joachim Gauck beszédéből vettek át egy részletet, amely szerint az áldozatok sorsa „példaszerűen mutatja meg a tömegpusztítások, etnikai tisztogatások, népcsoportok elűzése, és bizony a népirtások” 20. századi történetét.
A kormány jelezte, hogy támogatja a határozati javaslatot, ugyanakkor a kormány tagjai továbbra is kerülik a népirtás szó használatát.
Történészek 1,5 millióra teszik az oszmán törökök által az első világháború alatt és után elpusztított örmények számát, és sok kutató a 20. század első népirtásának tartja az akkori eseményeket.
