Noha az elmúlt három évben történtek előrelépések, Szomália még mindig bukott állam, ahol egy kis központi részt leszámítva különböző hadurak, illetve terrorszervezetek gyakorolják a hatalmat – derült ki Búr Gábor Afrika-szakértő szerdai, a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadásából. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docenseként dolgozó szakember elmondta, ugyan Szomália azon kevés afrikai ország közé tartozik, mely etnikailag egységes, a különböző klánok miatt a lakosság rendkívül megosztott.
Az országban ráadásul a „revizionizmus” sem ismeretlen: mivel szomálik nem csupán Szomáliában élnek, de a környező országokban – Kenyában és Etiópiában – is, nemcsak Szomália részéről voltak törekvések egy Nagy-Szomália létrehozására, hanem a környéken élő szomálik is időről időre eljátszanak a gondolattal.
Száznegyvenhét halálos áldozatot követelt a kenyai Garissa városában egy egyetemi épületben az As-Sabaab által végrehajtott túszejtés április elején.
„Nagyon sok Kenyában élő szomáli úgy gondolja, hogy nem kenyai fennhatóság alatt kellene töltenie napjait, ezt esetenként kívülről is sugalmazzák nekik. Ha pedig még le is öntik mindezt iszlám fundamentalizmussal, az rendkívül veszélyes elegyet alkot” – jelentette ki Búr Gábor. Szerinte az As-Sabaab legutóbbi, kenyai támadása is példa erre.
Jelenleg azonban Szomália maga is alig-alig működik. Ideiglenes kormány van, de rengeteg szomáliai menekült él szerte a világban, például az Egyesült Államokban, s fél-egymillióan vannak Kenyában is. „Szomáliának úgy volt huszonegy évig turisztika minisztere, hogy közben nem adtak ki turistavízumot, nem lehetett meglátogatni az országot” – érzékeltette Búr Gábor a helyzet abszurditását. Az országról még azt sem tudni pontosan, hogy mennyien lakják, a valós szám valahol tízmillió körül lehet.
Az ELTE docense felvetette, hogy sok más afrikai országgal ellentétben Szomália olasz gyarmattartói annak idején nem Európában taníttatták a helyi értelmiséget, hanem például Egyiptomba vagy éppen Pakisztánba küldték őket egyetemre. Kizárólag ezt a tényezőt szerinte nem lehet okolni a szomáliai radikalizmusért, de mivel például az említett két országban korántsem ismeretlen az iszlám fundamentalizmus, valószínűleg szerepet játszik benne.
A szomáliai revizionizmus talán legismertebb lenyomata az ogadeni háború, amikor a szovjet fegyverekkel felszerelkezett szomáliaiak Etiópiára támadtak, hogy megszerezzék a szomálik által lakott területét. Etiópiát ugyanakkor közvetlenül támogatta a Szovjetunió és Kuba is, ráadásul a támadók rosszul készítették elő az akciót, így az egész hadjárat csúfos kudarcot vallott. A Siad Barre vezette Szomália óriási veszteségeket szenvedett, térségbeli pozíciója jelentősen meggyengült.
A hidegháború vége aztán különösen rosszat tett az országnak, és 1991-től mindmáig gyakorlatilag működésképtelen. Búr Gábor úgy véli, hogy az utóbbi három évben tapasztalt pozitív fejlemények ellenére – a főváros egy része legalább már biztonságos, és a központi, ideiglenes kormány is a helyén van – Szomália sorsa még mindig kétesélyes, nem tudni, pozitív vagy negatív végkicsengése lesz a válságnak, de az biztos, hogy a nemzetközi közösség elemi érdeke, hogy Szomáliában rend és béke legyen.
