Norbert Lammert a törvényhozás két házának, a Bundestagnak és a Bundesratnak a legfőbb közjogi méltóságok részvételével tartott ülésén hangsúlyozta, hogy a náci Németország felett 2077 napi küzdelem és több mint 50 millió ember, köztük nagyjából 8 millió német halála után aratott győzelem véget vetett a németek „más nemzetek és népek, a szlávok, az európai zsidók ellen indított példa nélküli megsemmisítő háborújának”. Ezért május 8. elhozta a felszabadulást egész Európának, „de nem a német önfelszabadítás napja volt”.
Május 8. a német történelem „legmélyebb cezúrája”, és a németek ezen a napon mindenekelőtt azokról emlékeznek meg és azok előtt tisztelegnek, akik „a nyugati szövetségesek és a Vörös Hadsereg soraiban elképzelhetetlen veszteségek árán felszámolták a nemzetiszocialista rémuralmat” – mondta Norbert Lammert.
A szomszédságban élő népek nyitottsága a megbékélésre éppen annyira példa nélküli volt, mint a megbékélést megelőző katasztrófa, Németországot így az általa okozott „elképzelhetetlenül nagy szenvedés” ellenére visszafogadták az európai népek családjába – emelte ki a Bundestag elnöke.
Az emlékülés fő szónoka a korszak egyik legtekintélyesebb kutatója, Heinrich August Winkler volt, aki kiemelte, hogy a 70 éve véget ért „német tévút” nem Hitler hatalomra jutásával kezdődött. A német gondolkodók ugyan nagyban hozzájárultak a felvilágosodás eszméinek kidolgozásához, de a „meghatározó elitek” még a 20. században is sokáig elutasították az 1776-os amerikai és az 1789-es francia forradalom eszméit. A fordulat csak az 1933–1945-ös katasztrófa, „a nyugati politikai eszmék elutasításának csúcspontja” után kezdődött el és lassan, fokozatosan haladt előre. Annak belátásához is évtizedek kellettek, hogy a holokauszt „a 20. századi német történelem központi ténye” – mondta a berlini Humboldt Egyetem kutatója.
A szövetségesek győzelme Németország felett „felszabadította a németeket saját maguk alól, abban az értelemben, hogy esélyt kaptak arra, hogy elszakadjanak a Németországot a nyugati demokráciáktól elválasztó politikai elvakultságoktól és hagyományoktól” – mondta. A történész hangsúlyozta, a múlt arra kötelezi Németországot, hogy kiálljon Izrael mellett és szolidaritást vállaljon a közép- és kelet-európai országokkal, amelyek csak 1989–1990-ben szerezték vissza önrendelkezési jogukat. Nem szabad engedni, hogy „a lengyelekben és a balti köztársaságokban az az érzés keletkezzen, hogy Berlin és Moszkva a fejük felett és a kárukra dönt” a rájuk vonatkozó ügyekben – mondta Heinrich August Winkler.
