Erősödő radikalizmus a Balkánon

Szerbiában felborzolták a kedélyeket bizonyos térképek az Iszlám Állam által az elkövetkező években meghódítani tervezett területekről.

Déli szomszédságunkban új keletű az iszlám radikalizmus. Megjelenése a délszláv háborúhoz köthető, amelyben éppúgy segédkeztek külső erők, mint az „arab tavaszban”. Nem csupán az akkor elkövetett és elszenvedett atrocitások, majd a háború nyomán előállt új, egyes országokban, így Bosznia-Hercegovinában máig megoldatlan politikai helyzet következménye, hanem annak is, hogy akkortájt, az 1990-es évek közepén jelentek meg a térségben a főként Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek által finanszírozott iszlám segélyszervezetek. Ezek egyfolytában és háborítatlanul, a nemzetközi közösség szeme láttára fejtenek ki propagandatevékenységet, terjesztenek anarchiára, szent háborúra felhívó röpiratokat nemcsak a délszláv utódállamokban, hanem Albániában és az EU-tag Bulgáriában is. Lankadatlan buzgalommal és dagadó pénztárcával vágnak neki újabb s újabb dzsámik és medreszék, kulturális központok építésének, amelyekben az általuk küldött misszionáriusok egyre agresszívabban terjesztik az iszlám különösen radikális-konzervatív változatát, a vahabizmust. Bosznia-Hercegovinában ebben a tevékenységükben a háború alatt, a hittársak megsegítésére érkezett iszlám harcosokra támaszkodnak. Még náluk is hatékonyabb segítség azonban a rossz gazdasági helyzet, a fiatalok körében különösen nagyarányú munkanélküliség (Koszovóban a USAID adatai szerint 70 százalék) szinte minden délszláv utódállamban.

A többnyire arab országokból származó harcosok egy része a háború után le is telepedett Boszniában. Zárt, a többséggel nem érintkező, a nyugati nagyvárosok mozlimok lakta negyedeiben kialakult „mini kalifátusokhoz” hasonló közösségekben élnek, magukat a helyi jogrenden kívül helyezve, a saría törvényei szerint. Pénzzel jól el vannak látva, s minden idejüket iszlám harcosok toborzására fordítják. Mirsad Kebo, az egyik bosznia-hercegovinai entitás, a Bosnyák–Horvát Föderáció volt alelnöke szerint országa dobogós helyen van az IÁ kötelékében harcolók számát tekintve. Az uniós tagságra aspiráló Bosznia-Hercegovina hatóságai mérsékelt sikerrel küzdenek ellenük. A bugojnói rendőrőrs ellen tavaly végrehajtott bombatámadás nyomán indult „Damaszkusz” fedőnevű akcióban sikerült rajtuk ütni. Lelepleztek egy nagy fegyverraktárat, és több olyan személyt kézre kerítettek, akik központi szerepet játszottak a közel-keleti harcterekre harcosok toborzásában és javadalmazásában. Így a minap Avdulah Haszanovicsot, akit most azzal gyanúsítanak, hogy felbujtóként közreműködött a zvorniki támadásban. Koszovóban tavaly 40 személyt vettek őrizetbe hasonló bűncselekmény miatt, köztük egy imámot. A közelmúltban lezajlott macedóniai (Gosince) határincidens ügye még felderítetlen. Az azonban erre vonatkozóan is leszögezhető, hogy a letartóztatások érintetlenül hagyják a probléma gyökerét, a fiatalok munkanélküliségének kérdését. Nem titok, hogy nem annyira vallási meggyőződésből, mint inkább dühből és főként pénzért hallgatnak a „vallási vezetőkre”, akik arra biztatják őket, hogy zúzzák szét azt az államot, társadalmat, amelyben nem adnak nekik helyet.

A külföldről pénzelt csoportok tevékenységüket a hagyományos iszlám szervezeteken kívül, sőt, azokat bomlasztva fejtik ki. Boszniában, ahol az iszlámnak évszázados hagyományokkal rendelkező, a kultúra és a hitélet minden területére kiterjedő, teljesen kiépült szervezete van, ennek kedvezőtlen hatása egyelőre még nem nyilvánvaló, a környező országokban azonban már igen. Az egyes országokban emancipálódási törekvések köntösében megjelenő folyamat gyengíti a nagy tekintélynek örvendő boszniai mérsékelt vallási vezetők befolyását, és teret enged más irányú kapcsolatok kialakításának, pénzadományok befogadásának, kizárva  a kapcsolatépítésből az államot.

Szerbiában már két rivális iszlám közösség működik. Az osztódásban azonban nemcsak a boszniai vallási központtól való eltávolodás igénye játszott szerepet, hanem a szerb politikának a mozlim közösség megosztására irányuló törekvése is. Az igény, hogy Belgrád függetlenedjen Szarajevótól, komoly ellenállást váltott ki a Szandzsákban, ahol egy új iszlám közösséget hoztak létre. Az ügyben szerepet játszhatott, bár egyelőre nehéz megbecsülni, mekkorát, Szerbia és az Emírségek egyre szorosabb gazdasági együttműködése, ami egy idén márciusban megkötött keretegyezményben tetőzött. Tartalmát még homály fedi, annyi azonban ismert, hogy minden, ennek égisze alatt létrejövő szerződés mentesül a szerb törvények hatálya alól. Az Emírségek már eddig is jól „bevásárolt” Szerbiában. Hogy csak néhányat említsünk, nemzeti légitársasága, az Etihad vette meg a szerb légitársaságot, ottani befektetők nagy földterületeket vásároltak és kívánnak továbbra is vásárolni a Bácskában, ami – többek között – a vajdasági magyarok elmaradt kárpótlása miatt számunkra sem lehet közömbös. További beszerzéseiknek a Vucsics-kormány a nemzeti vagyon védelmére tett intézkedései már nem jelentenek akadályt.

Horvátországban latensen halad az osztódási folyamat. A tét, tekintettel a mozlim hitűek csekély számára, kisebb, mint Szerbiában. Az ellentéteket a 2012-es muftiválasztás hozta felszínre. A horvátországi bosnyák jelölttel szemben az albán nemzetiségűt támogatók a boszniai vallási központtól való eltávolodást is szorgalmazták. Egyelőre a bosnyák szárny diadalmaskodott.

A legutóbbi muftiválasztás alkalmával Szlovéniában szintén felemelte szavát a Szarajevótól való függetlenedést sürgetők csoportja. Itt a mozlimok aránya a horvátországinak kétszerese (főként albánok), s ellentétben az ottani – többnyire bosnyák – hitsorsosokkal, nem kötődnek különösebben Szlovéniához. A következő választás meghozhatja a „függetlenségpártiak” győzelmét. Az IÁ már Szlovéniából is szert tett néhány aktív „pártfogóra”.