Se szeri, se száma az Európa biztonsága melletti amerikai elkötelezettséget megerősítő, s azt akár túlzásba is vivő nyilatkozatoknak, mióta Ukrajnában konfliktus dúl. A kontinensen állomásozó amerikai csapatokat és a NATO erőit vezető négycsillagos tábornok, Philip Breedlove például a nyugati demokrácia alapelveivel aligha kompatibilis politikusi megszólalásaival különösen sokat tesz azért, hogy az új hidegháborús szellemiséget sugározva fokozza a lelkesedést és élezze a konfrontációt Oroszországgal.
Ami a gyakorlati lépéseket illeti, Washington egymilliárd dollárt biztosított is a fokozott katonai aktivitás finanszírozására Európában, elsősorban a keleti tagállamokban. Fél év vagy kilenc hónap időtartamra amerikai egységek érkeznek Európába, hogy gyakorlatokon vegyenek részt, illetve puszta jelenlétükkel bizonyítsák az amerikai elkötelezettséget a magukat Oroszországtól fenyegetve érző szövetségesek (főként Lengyelország, a baltikumiak, illetve Románia) számára.
A valódi amerikai szándékot azonban megkérdőjelezi, hogy az új hidegháborús lépésekkel párhuzamosan folytatódik a régi hidegháborús örökségből származó állandó katonai jelenlét leépítése, hivatalosan költségtakarékossági szempontok miatt. A napokban például egy németországi egység „átszervezéséről” kerültek napvilágra konkrét információk: a 12. harci helikopter dandárparancsnoksága, mint szervezeti keret ugyan megmarad Katterbachban, de elveszti Apache harci helikoptereinek a felét – noha ezek pont egy váratlan orosz páncélos offenzíva elhárításának lehetnének a fontos eszközei keleten.
A 24 gépet egy alaszkai alakulat kapja meg, míg a lépés részeként 1900 katonával – és 2850 hozzátartozóval – csökken az amerikai jelenlét Európában. Helyettük az Egyesült Államokból egy 26 Blackhawk szállító helikopterből álló különítmény érkezik Európába, amelyet a tervek szerint háromnegyed évenként váltanak majd. Hogy a permanens helyett a rotációs jelenlét irányába mozdul el az Egyesült Államok, nem újdonság.
Ugyanakkor a Defensenews katonai szakportál által megszólaltatott elemzők szerint a harci helikopterek kivonása rossz üzenet a szövetségeseknek, míg a rendszeres váltásokra alkalmas könnyű erők nem biztos, hogy a legjobb választ tudják adni egy hagyományos, nehéz (páncélos, tüzérségi) erőkkel indított támadásra.
Az amerikai szándékok bizonytalanságát mutatják azok a jelzések is, amelyek az elmúlt hetekben az ázsiai–csendes-óceáni biztonságpolitikai fordulat folytatását támasztották alá. Az új hadügyminiszter, Ashton Carter nem habozott, amikor erről beszélt első megszólalásai során, s nem hivatalos források is arról adtak hírt, hogy az európai fejleményeket Washingtonban csak kellemetlen kitérőnek tartják. Egy olyan epizódnak, amely nem kérdőjelezheti meg, hogy a XXI. században az Egyesült Államoknak inkább tőle nyugatra, a Távol-Keletre kell figyelnie.
