Európa új állama május 1-jén tartotta az első szabadság napját. E jeles ünnep alakalmából az alapítók ki is hirdették: az első száz, területükre lépő személy tiszteletbeli állampolgárságot kap. Azonban a népvándorlást a horvát hatóságok igyekeztek megakadályozni, elég nagy erőkkel vonultak a helyszínre, hogy ellehetetlenítsék az átkelést. Épp ezért a cseh származású alapító, Vít Jedlička azt javasolta az újdonsült állampolgárjelölteknek, hogy inkább próbálkozzanak Szerbia felől, a Dunán át, csónakkal bevenni az országot.
Ám így sem sikerült a partraszállás. A szerb rendőrök is felkészültek, és még az ország „elnökének” sem sikerült a hajóra szállás. A liberlandiak megkérték a rendőröket, hogy mutassanak törvényt, amely tiltja az áthajózást. Természetesen ennek a szervek nem tudtak eleget tenni, egyszerűen csak megakadályozták, hogy az emberek átkeljenek a Dunán.
A horvát hatóságok meg is fenyegettek mindenkit: 2500 kuna bírság vagy akár három év börtön is járhat a próbálkozásért.
Mint ismert, a terület sem Horvátországhoz, sem Szerbiához nem tartozik. Az ügy érdekessége az, hogy a két állam nem azért vitatkozik, mert birtokolni akarja, hanem mert le akar arról mondani a térségről. A két exjugoszláv tagköztársaság határát a Duna vonala mentén húzták meg. A folyó azonban nem tisztelte a közigazgatási határokat. Jugoszlávia szétválásakor pedig – a tagköztársaságok határai szerint alakultak meg az új államok – ebből határvita kerekedett. A horvátok a Duna régi folyásánál, a szerbek pedig a folyó középvonalánál szeretnék látni az új határokat. A szerbeknek ez jobb lenne, mert több területet is nyernének, amelyek jelenleg Horvátországhoz tartoznak. Ha a szerbek magukénak ismernék el a liberlandi hét négyzetkilométert, azzal lemondanának nagyobb részekről. Ezt a határvitát használta ki Jedlička. A terület történetéről egy magyar blogoldal már terjedelmesen beszámolt.
Még április közebén a szerb Blic napilapnak Jedlička azt nyilatkozta, hogy nemsokára az építkezések is elkezdődnek. Arra a kérdésre, hogy miért erre a hét négyzetkilométeres területre esett a választás, az elnök azt felelte, hogy ez volt a legközelebbi szabad terület, amely nem tartozik egy államhoz sem, valamint szerinte a környezet is barátságos. Azt is elmondta, hogy mind a két szomszédjuk (Horvátország és Szerbia) hasonló kulturális jegyekkel bír, mint Csehország.