Isztambulban a rendőrség húszezer fővel és hetven páncélozott járművel készült az esetleges incidensekre, ennek ellenére tüntetők kisebb csoportjainak sikerült megközelíteniük a Taksim teret, ahol régebben rendszeresen megemlékeztek az 1977. május 1-jei mészárlásról. A rendőrök elővigyázatosságból előállítottak hetven embert, hogy megelőzzék a nagyobb méretű zavargásokat. Helyszíni jelentések szerint a rendőrök könnygázt is bevetettek, néhány tüntető pedig Molotov-koktélok dobálásával válaszolt. A rendőrség saját közlése szerint összesen 140 zavargót vett őrizetbe, de a tüntetők szerint ennél jóval többet.
Az ankarai kormányzat előzőleg azt közölte, hogy békés célú felvonulásokra megnyitnák a teret, de az illegális tüntetéseket nem tartják kívánatosnak május elsején. A nemzetközi médiában megszólaltatott tiltakozók szerint a török vezetés a választások közeledtével egyre inkább tekintélyelvű módon irányítja az országot.
Görögország fővárosában három különböző felvonuláson összesen mintegy 13 ezren vettek részt, elsősorban a gazdasági szigor elleni jelszavakat hangoztatva. Kisebb összetűzések ott is kialakultak a rendőrséggel, de komolyabb sérülés nem történt.
Németországban, Weimarban szélsőjobboldali tüntetők zavartak meg egy szakszervezeti rendezésű felvonulást. A két fél összecsapott, a rendőrség közlése szerint 15-en megsebesültek. Huszonkilenc embert őrizetbe vettek.
A munka ünnepén az ukrán kommunisták a Nagy Honvédő Háború Múzeumánál gyűltek össze, a déli órákig mintegy ezren. Egy csoport fiatal jelent meg a rendezvényen, akik közül néhányan maszkot viseltek. A rendőrök feltartóztatták őket, mire a fiatalok összetűztek velük. A rendőrök néhányukat rabszállító autóba tuszkolták, a fiatalok még az őrizetbe vétel közben is ellenálltak. Helyszíni jelentések szerint a rendőri intézkedés közben egyikük megsérült a fején.
A rendezvényen a nacionalista Szabadság párt aktivistái leöntötték kefirrel Petro Szimonyenkót, a Kommunista Párt vezetőjét, miközben éppen a sajtónak nyilatkozott. Szemtanúk szerint a kefirből több jutott az újságírókra, mint a pártelnökre, a legnagyobb adag a Rosszíja orosz tévétársaság riporterét találta el.