Az új hidegháborús vita Monaghan szerint egyúttal arra kényszeríti a nyugatiakat, hogy 20. századi módon gondolkozzanak a 21. századi kihívásokról. Ezzel kapcsolatosan felidézi: számos alkalommal megtörtént már, hogy egy adott kor döntéshozói bizonyos helyzeteket a múlt segítségével elemeztek, ezáltal a „múlt háborúit” látták bele a legújabb eseményekbe. George F. Kennan történész és diplomata például egy ízben felidézte, hogy a hidegháború alatt mennyire nehéz volt lebeszélni a Pentagont arról, hogy Sztálint ne egy második Hitlerként kezeljék vagy hogy a múlt taktikáit használják a legújabb problémákra.
A jelenlegi helyzetre nem jó kifejezés a „hidegháború”, de nincs helyette olyan kifejezés, amelyet általánosan elfogadnának – árnyalta a képet megkeresésünkre Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő szerint hidegháború a két szemben álló nagyhatalom és két tömb időszakában volt, amikor a kapitalizmus és szocializmus, a NATO és a Varsói Szerződés versengett. Kiemelte: akkor a katonai erőviszonyok hasonlóak voltak, ma azonban elképesztő a nyugati fölény, hiszen Oroszország egyedül van, a három globális hatalom közül – Egyesült Államok, Oroszország és Kína – csak az elsőnek van szövetségi rendszere.
„A fő kérdés tavaly február óta, hogy az Egyesült Államok és a vele szövetséges európai országok, a baltiak, románok, skandinávok, lengyelek és britek képesek-e Ukrajnából kiszorítani Oroszországot és visszaszorítani középkori határaihoz” – fogalmazott Nógrádi. Hozzátette: ezzel az amerikai politikával nem tud azonosulni a német–francia–osztrák–cseh–szlovák–magyar-vonal, vagyis Európa tavaly február óta megosztott. Mint mondta, visszatért a hidegháború, de a kifejezést nem használjuk, napi világháborús veszély nincs, de rendkívül komoly konfliktus igen.
