Természetessé vált a barátok utáni kémkedés?

Vajon miért nem tiltakozik erőteljesebben a legutóbb kipattant német–amerikai lehallgatási ügy miatt Franciaország?

Németországban lassan egy hónapja hullámzik az NSA-t, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséget és a német hírszerzést, a BND-t érintő botrány, amelyben nagy szerepet játszik a berlini kancellária. Ez utóbbi hatáskörébe tartozik a német kémszervek felügyelete, így minden szál igen magasra vezet. Az Amerikát ért 2001-es terrortámadást követően szorosra fonták a kapcsolatokat a két ország hírszerzése közt. Ennek célja az volt, ne fordulhasson elő még egyszer olyan ügy, hogy német földön készüljenek fel a terroristák a tengerentúli akciójukra.

Az együttműködés értelmében az NSA kéréssel fordulhatott a német társszervekhez, hogy ezt vagy azt a személyt hallgassák le, vonják ellenőrzési körbe telefonbeszélgetéseit, elektromos levelezését. A németek mintegy 120 alkalmazottal és néhány NSA-technikussal a bajorországi Bad Aibling lehallgatóállomásról végezték a munkát. A nagyüzem 2008-ban kezdődött, amikor is az amerikaiak tízezrével álltak elő lehallgatási igényükkel. Az ezt elbíráló hivatal, ha akarta volna, sem tudta volna minden esetben ellenőrizni, hogy jogos-e a kérés, ezt ugyanis hivatalosan terroristagyanúval kellett indokolni. Az egész ügymenet automatikussá vált, így gyakorlatilag minden amerikai kérést végrehajtott a BND.

A terroristaellenes együttműködés aztán szép lassan átcsúszott ipari kémkedésbe, sőt a környező országok politikusainak ellenőrzésébe. Olyan európai nagyvállalatok szerepeltek az ellenőrzési listán, mint az Airbus, az Eurocopter, mindkettő hadiipari létesítmény is, jelentős amerikai konkurenciával, de a németek még „hazait” is feláldoztak az amerikaiakkal való együttműködés oltárán, így a Siemens trösztöt is. Ha ezek és más cégek vezetői üzleti úton tartózkodtak Németországban, szinte automatikusan ráálltak beszélgetéseik, levelezésük ellenőrzésére.

Mint a legolvasottabb német újság, a Bild által megszerzett parlamenti jelentés részleteiből kiderült, előszeretettel hallgattak bele a francia külügyminisztérium és az Élysée-palota beszélgetéseibe is. Lehallgatták az Európai Unió számos vezetőjét. Ausztria politikusait is ellenőrizték, az osztrákok azóta már bírósághoz fordultak az ügyben. A botrány szálai Thomas de Maiziere-hez vezetnek, aki jelenleg belügyminiszter, de akkoriban kabinetfőnökként hozzá tartoztak az ilyen ügyek. Sőt, a német sajtó már felveti Angela Merkel kancellár felelősségét is. Így már jobban érthető az is, hogy miért borítottak fátylat gyorsan arra a két éve kiszivárgott ügyre, hogy Merkel magánbeszélgetéseit is lehallgatta az NSA. A lapok gyakran idézik a kancellár akkori mondatát: „Barátok után nem kémkedünk.” Az akkori megállapítás ugyancsak sajátos fényben mutatkozik meg a jelenlegi helyzetben.

De vajon miért ez a nagy csend Párizsban, amikor már sokkal kisebb jelentőségű ügyekben is toporzékolt a külügyminisztérium, a Quai d’Orsay? – tette fel a kérdést a vasárnapi francia lap, a Journal du Dimanche. A francia kormány szóvivője egy múlt heti nyilatkozatában kifejezte, hogy Párizs Berlin iránti bizalma töretlen. „A francia–német barátság túlmutat az eddig napvilágra került értesüléseken, amelyek valóságtartalma amúgy is ellenőrzésre szorul” – fejtette ki Stéphane Le Foll. A párizsi lapok részben annak tudták be a visszafogott választ, hogy a napokban folyt a francia nemzetgyűlésben az új hírszerzési törvénynek a végső vitája, amely körül nem akartak nagy visszhangot kelteni.

Az elfogadott törvény jelentősen kiterjeszti a francia titkosszolgálatok lehetőségeit megfigyelési ügyekben, így különösképpen nem volt érdeke a párizsi kormánynak a túlzott reagálás a német kémtörténetre. A Le Figaro francia napilapnak nyilatkozó hírszerzési szakértő nem is erre tette a hangsúlyt. „A barátok közti kémkedés rendkívül elterjedt – mondotta egy név nélkül megszólaló elemző –, ennek már nincs botrányértéke.” Párizs ezen a téren vezető helyet tölt be, ez lehet a csend magyarázata. Még Robert Gates volt amerikai védelmi miniszter mondotta egy éve, hogy Franciaország az egyik legaktívabb azon országok sorában, amelyek amerikai érdekek után kutatnak. „Mi is kémkedünk a szövetségeseink után, mint ahogy mindenki más” – fogalmazott a szakértő.