Átjáróházzá válik a világ az internettel

Megállíthatatlanul terjednek a közösségi gazdasági modellek, és úgy tűnik, ennek mindenki örül.

Egy srác Marseille-be utazik a hétvégére, üresen áll párizsi lakása a Montmartre-on, kilátással az Eiffel-toronyra. Fel is teszi az internetre, jöjjön, aki francia romantikára vágyik, használja nyugodtan a konyhát, aludjon jól ágyában. És jönnek is, fizetnek is a tulajdonos legnagyobb örömére, mert ezen összegekből havonta egy második fizetés is befolyhat.

Az airbnb.com úgy tört be a világ szállodapiacára, hogy az idegenforgalomnak feleszmélni sem volt ideje. A közösségi szállásportálra bárki felteheti lakását, és bárkinek az otthonába be is jelentkezhet. Csak a pénz szab határt annak, hogy egy kairói külvárosi sorházba vagy egy ódon skót kúriába teszi-e be lábát az utazó. Jó, de miért jobb valakinek a lakásába beköltözni, ahol nem találjuk a szállodákból jól ismert szolgáltatásokat?

Egyrészt mert van helyette más. Közvetlenség, eredetiség, életre szóló élmények. Másrészt mindezt ugyanannyiért, de általában olcsóbban lehet megkapni, mintha egy jól ismert szállodalánc steril lakosztályát választanánk. A kaliforniai vállalkozás – amellett, hogy a lakását kiadó fél ingóságaiért felelősséget vállal – a lakást bérlő ügyfelet is tudja jutalmazni, ha a közösségi oldalakon tovább viszi hírét a szállásportálnak.

Annak ellenére, hogy sok kritika is éri a szállásfoglalás módját és a kapott szolgáltatás változó színvonalát, a cég megállíthatatlanul terjeszkedik. A 2008-ban alapított vállalatot 2011-ben a The New York Times a több milliárd dolláros startupok (ígéretes, gyors sikert ígérő vállalkozás) közé sorolta. Innen nem nagyon volt megállás, pedig New York, San Francisco és Barcelona vezetése észbe kapott, és különböző jogszabályokra hivatkozva elkezdte büntetni azokat a főbérlőket, akik az airbnb-n adták ki lakásukat.

Van is mit félteni. Ahol rákaptak az emberek az oldalra, ott meredek zuhanásba kezdtek a szállodák foglalási statisztikái. A The Economist londoni székhelyű gazdasági hetilap számításai szerint ha jövő évig kitart a szállásfoglaló oldal népszerűsége, a szállodaipar egész világra vetített bevételei tíz százalékát magáénak könyvelheti el 2016-ban. És hogy honnan származik bevétele a cégnek? Természetesen a különböző szolgáltatási díjakból: a szállásköltségbe 6 és 12 százalék között építi bele saját hasznát. És mivel mindenki bankkártyával fizet (a szálláskereső az airbnb-nek, a cég pedig a később a szállásadónak), így az átutaláskor is három százalékot számít fel.

Amellett, hogy a briliáns ötletből az airbnb és sok más versenytársa szépen gazdagodik, számos kérdést is felvet ez a fajta üzleti modell. Sokan eleve idegenkednek attól, hogy az interneten keresztül adják oda idegeneknek a legféltettebb vagyontárgyukat. Az a kritika is elhangzik, hogy amivel nem rendelkezik a szolgáltató, azért nem is tud igazán felelősséget vállalni. Valóban, a lakások, az autók nem az övéi, hanem a regisztráló lakás- vagy autótulajdonosé. Továbbá azt az alapelvet, hogy a közösségi gazdaság (jó esetben) a fenntarthatóságra, az igények kölcsönös kielégítésére épít, több vállalkozás lesöpri az asztalról, és eleve profitközpontú üzleti modellt alkalmaz.

A közösségi gazdaság szektorában felépített cégek árelőnye az adóelkerülésből és a helyi szabályzatok, törvények fölé helyezkedésből származik. Mert megtehetik, egyelőre. A jogi szabályozási terület minden országban csak lassan tudja lekövetni a magát gyorsan felépítő és nagy tőkét mozgató vállalkozások működését. Mifelénk jelenleg legfeljebb csak az ocsúdás pillanatában van a jogalkotó.

Az online szállásfoglalás nem az egyedüli műfaj a közösségi gazdaság világában. Jobbnál jobb ötletek születnek meg, és kezdenek egymással versenyezni a virtuális térben. És ide nemcsak a sok botrány kísérte alternatív taxisszolgáltatást, az Ubert kell sorolni. A Spinlister segítségével az évente általában az egyszer elővett szörfdeszkát, sífelszerelést vagy a ritkán használt biciklinket tudjuk kölcsönadni – némi pénzért cserébe. Ugyanilyen megfontolásból „adják el” az amerikaiak a házuk előtt található parkolóhelyüket annak, aki épp a közelbe jár dolgozni.

A telekocsi-szolgáltatást Magyarországon sem kell bemutatni, bár sokan nem is tudják, a szintén hódító útra indult francia BlaBlaCar úgy tört be a magyar piacra, hogy felvásárolta a hazai szakemberek által már kifejlesztett autohop nevű telekocsizó céget. A startup-világot követő szakértők szerint a food sharing (étel megosztása) még ugyanilyen nagy jövő előtt áll. A Piqniq névre keresztelt projektet építő magyar csapat azon dolgozik az amerikai Portlandben, hogy például egy nagy buliból megmaradt ételeket ne kelljen kidobni, hanem tovább lehessen adni. Budapesten több-kevesebb sikerrel bontogatja szárnyait a miutcank.hu, amelyen keresztül szerszámot, segítséget kérhetünk otthoni barkácsmunkához.

Döntés kérdése: ha regisztrálunk, elfogadjuk a felhasználási feltételeket. Azonban itt is van kisbetűs rész, azt is érdemes mindig alaposan elolvasni.