A mostani helyzet nagyon eltér a hidegháborútól, a legfontosabb tényező a váratlanság – válaszolta lapunk kérdésére a NATO folyamatos átalakításáért felelős parancsnokságot vezető francia tábornok, Jean-Paul Paloméros a zagani gyakorlótéren. A NATO láthatóan a tettek mezejére lépett: a tavaly szeptemberi walesi csúcson eldöntöttek szerint felállt az új, dandárnyi erő, amelynek az a legfontosabb jellemzője, hogy 48 órán belül bevethető. Most pedig, a Noble Jump fedőnevű gyakorlaton az ellen az úgynevezett hibrid hadviselés elleni fellépést imitálták, amit az orosz erőknek tulajdonítanak mind a Krím-annexió, mind a kelet-ukrajnai harcok során. A forgatókönyv az ellenség jellemzése tekintetében hemzsegett az olyan kifejezésektől, mint a „milícia” és az „irreguláris csoportok”, ám – az afgán ellenállókkal szemben – ők korszerű eszközökkel vannak felszerelve, így az összecsapás a „magas intenzitású” kategóriába került.
Az új erő első váltása még nem a végleges forma szerint állt fel, a lényeg itt a gyorsaság volt, hogy legyen megfelelő eszköze a NATO-nak új ellenségképére válaszul. Magját német és holland alakulatok adják, de kulcsszerepet játszanak benne norvég és belga erők, illetve a mostani gyakorlat erejéig cseh és lengyel alakulatok is. Nem véletlen, hogy a tegnapi eseményen Jens Stoltenberg főtitkár mellett megjelent a vendéglátó Tomasz Siemoniak miniszterelnök-helyettes és védelmi miniszter német, holland és norvég kollégája is.
Ez utóbbi önmagában is figyelemre méltó, hisz Ursula von der Leyen, Antoinette Hennis-Plasschaert és Ine Eriksen Söreide személyében jelenleg mindhárom országban nő áll a hadügyek élén.
Míg az európai biztonság- és katonapolitika közelmúltbeli változásában meghatározó szerepet játszott az Egyesült Államok, a walesi döntések alapján csapatokkal közvetlenül nem vesz részt a VJTF-ben. Inkább olyan eszközöket ad, amelyek a többi szövetséges tevékenységét megkönnyítik.
Így a Noble Jumpon öt Black Hawk helikopter vett részt amerikai színekben, a holland és a cseh katonákat szállítva rajtaütésük helyszínére. Ezek is olyan gépek, amelyek európai rotációja mellett nemrég döntött Washington, de úgy, hogy közben az állandóan itt lévők létszámát tovább csökkentette. Mindez annak a kísérletnek a része, mellyel a Pentagon úgy igyekszik nagyobb, a kelet-európai szövetségesek számára „megnyugtató” erőt itt tartani, hogy az még nem nevezhető permanens állomásoztatásnak, s így elméletben nem sérti az 1997-es NATO–orosz alapokmányt.
