A Fekete Madonna vonattal érkezett – több mint 900 magyar – zarándoknak tartott szentmisén a bíboros arról beszélt, „fontos, hogy reális, igaz képünk legyen a saját múltunkról, népünk azonosságáról és jelenlegi értékeiről. Fontos továbbá annak is tudatában lenni, hogy a magyar kultúra nem valami homályos, pogány múlt maradványa, hanem éppen a keresztény hittel való szoros kapcsolatban fejlődött azzá, ami” – mondta.
Erdő Péter kiemelte: ez a hit nem az elzárkózás vallása, hanem a mások felé is megnyíló szereteté, amely képes arra, hogy a különböző eredetű katolikusokat egyetlen közösséggé forrassza. „Ebben a hitben és ebben a szeretetben alakult ki a török idők után az a kulturális és emberi közösség, amit ma magyarságnak nevezünk” – fogalmazott a bíboros.
Erdő Péter felidézte: a törököktől ostromlott Bécs megsegítésére induló Sobieski János lengyel király is a czestochowai Szűz Mária képe előtt imádkozott, az 1683. szeptember 12-én Bécs alatt az ő vezetésével aratott híres győzelmet pedig a katolikusok egyértelműen Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították.
Amikor az egyesült európai keresztény hadak végül legyőzték a törököt, Sobieski János első útja a loretói Szűzanya kápolnájába vezetett, mert egyértelműen „a Boldogságos Szűz Mária segítségének tulajdonította a győzelmet és a szabadulást”.
Nem sokkal ezután következett a párkányi csata és Esztergom felszabadítása. Három évvel később, százötven évnyi török uralom után felszabadult Buda, végül pedig az egész ország. Visszatért a kereszténység és lépésről lépésre újjászületett az ország közepén a magyar kultúra is. „Mindezt a nagy változások nemzedéke egyértelműen Szűz Mária közbenjárásának tulajdonította” – tette hozzá.
Czestochowa tehát Magyarország újjászületésének és szabadulásának kezdetét is jelentette. Mert voltak ugyan olyanok, akik a keresztény Európa összefogását a török ellen nem ismerték fel, és úgy gondolták, hogy a pogány hódítóval szövetkezve torolhatják meg sérelmeiket, ők azonban „látványosan kudarcot vallottak” – tűzte hozzá Erdő Péter.