Még tavaly év végén közölte az amerikai Rolling Stone magazin Jackie történetét, akit számosan megerőszakoltak a charlottesville-i Virginia egyetem egyik bulijában, a felsőoktatási intézményben működő „testvériség” rendezvényén. A baj csupán az volt, hogy a diáklány tanúvallomása számos helyen nem stimmelt. A nagy hírű magazin ezúttal lyukra futott, mert nem ellenőrizte más, független forrásból Jackie megrázó történetét.
A megállás nélküli bulik világában hihető volt a történet, bizony előfordul, hogy kiszabadulnak a „démonok”, és olyan történik, amit senki sem kíván. „Nem tudjuk, mi történt – írta a helyi egyetemi újság főszerkesztője. – Azt viszont mindnyájan tudjuk, hogy van egy problémánk.”
A Rolling Stone magazin is ilyen szemszögből folytatta az egyetemi élet bemutatását, egész nemzetre kiterjesztve vizsgálta az italozásokat, a szexuális erőszakot. A Dartmouth College tavalyi évzáróján hangzott el az intézmény vezetőjétől a mondat: „A kihágások listája végtelen, kezdve a szexuális támadásoktól egészen a merevrészegségbe torkolló italozásig, amely már nem kivétel, hanem normává vált.” A rektor egyúttal ritka bátor döntésként bejelentette, hogy betiltja a campuson a tömény szesz fogyasztását.
Az 1960-as évekre, az erkölcsi felszabadulás korára nyúlik vissza a szemlélet, mely szerint az egyetem arra való, hogy ott kiélje magát a fiatal, mindig egy kicsit kijjebb tolva a határokat. De miért tűri el a vezetőség ezeket a túlkapásokat? A „testvériségek”, a különböző diákszervezetek, amelyek költségvetését adományokkal korábban odajárt egyetemisták hizlalják, számottevő anyagi forrást jelentenek magának a felsőoktatási intézménynek is. Ilyenformán kerülik az összetűzést velük, inkább szemet hunynak kihágásaik, sőt bűncselekményeik felett.
Az idei tavaszi szünetben a floridai Palm Beachen tartott egyetemi találkozó volt az utolsó csepp a pohárban. Több százezer egyetemista, aki alkohol és kábítószer hatása alatt hordákban vonult a városon át, szabályszerű utcai harcba keveredett a rendőrséggel. Az Obama-kormányzat oktatási minisztériuma „ez a mi ügyünk is” felkiáltással új, az intézmények életét érintő jogszabályokat hirdetett ki. A hivatalos álláspont külön hangsúlyt fektet a szexuális erőszak megelőzésére, és száz intézményt felsorol, ahol előfordultak ilyen esetek.
Ám a diagnózisban Amerikában sem mindig értenek egyet. A feministák és a baloldal – állapította meg közelmúltbeli cikkében a Figaro francia napilap – a „férfi lélektanát” tették felelőssé, amely „az erőszak kultúráján” nyugszik. Egy másik tábor az osztályfelfogásra helyezi a hangsúlyt: a testvériségek tulajdonképpen a büntetlenség és előjogok szervezetének tekinthetők, és ebben van is sok igazság.
A főleg keresztényeket tömörítő jobboldal szerint a régi viselkedési módok és rituálék, amelyek bármilyen műviek voltak, de mederben tartották a férfi-nő kapcsolatot, mára eltűntek, és semmi sem töltötte be szerepüket. Joshua Mitchell, a georgetowni egyetem eszmetörténésze szerint a baloldal úgy tartja, hogy felszabadítva az embereket a vallás terhe alól, majd csak a jó sugárzik belőlük. „A konzervatív-keresztény rész naivnak véli ezt a rousseau-i látásmódot – fejtette ki a professzor. – Szerintük az ember született gonosz, ha az erő és hit nem tartja kordában.”
Az emelkedett eszmefuttatások után nézzük a valóságot egy tanár nézőpontjából. „Egyszerűen sokat isznak, és úgy viselkednek, mint az idióták – mondta a virginiai egyetem professzora, James Ceaser. – A megoldás szerintem az lenne, ha a fiúk és lányok megtanulnák önmagukat korlátozni. Ez a nemzedék egyszerre akarja a teljes szabadságot és a teljes biztonságot, ez egyszerre nem megy.” És meg is van a bűnös, a szülő, aki beoltotta gyermekébe ezeket a vágyakat. Ő az, aki agyonvédett gyermekének egyszerre akarja a tökéletes biztonságot és a teljes szabadságot.
Vajon hogyan értékeljük annak a diáklánynak az esetét, aki tíz feles vodka után másnap „megerőszakolva” ébredt? Arra emlékezett, hogy egy fiúval ment el, de arra nem, hogy hozzájárulásával történt-e az aktus. A lány állítja, hogy ő nem mondott igent semmire. Épp ezért azt akarja elérni, hogy a fiú kérjen tőle bocsánatot.
Az egyetemi erőszakra az ilyen esetek a jellemzők, van külön neve is az amerikai angolban, „date rape”, azaz erőszak a flört alatt. De van olyan eset is, hogy több millió dolláros kártérítésre perlik be az egyetemet. Hogy ezt elkerüljék, a dél-kaliforniai egyetemen felvették a tantárgyak közé a férfi-nő kapcsolatokat. Ezek szerint a férfinak minden fázisban meg kell kérdeznie a nőtől, hogy „akarod-e”. Akarod-e, hogy megcsókoljalak, hogy ide vagy oda tegyem a kezem? És így tovább. A tantárgy olyan népszerű, hogy az egyik nagy mobiltelefon-gyártó külön alkalmazást fejlesztett rá, amellyel rögzíthető a hölgy helyeslő válasza. Biztos, ami biztos.
