Egy szúszai kávézó teraszáról bámészkodva aligha emlékezteti az embert bármi is a fővárosban három hónappal ezelőtt történt tragikus eseményre. Két turista épp útbaigazítást kér egy helyitől a bazároktól zsúfolásig megtelt Medina, vagyis óvárosi negyed felé, miközben délelőtt 10 óra lévén a tengerparti homokon már gyűlnek a strandtörülközők. A nyugalmas légkörhöz elengedhetetlenül hozzátartozik a napsütés és a tengerpart hangulata, a tunéziaiak azonban nem csupán emiatt optimisták. Még Bardo után is töretlenül bíznak egy jobb jövőben, és kedvüket nem szegi sem a politikai rendszer újjáépülésének döcögőssége, sem pedig a szélsőséges iszlamisták fenyegetése. „Nem foglalkozunk a terrorizmussal és a politikával. Magunkon kívül senkitől sem várjuk el, hogy segítsen rajtunk. Mi, tunéziaiak vagyunk a változás, és mi irányítjuk az országunkat” – fejtegeti a forradalom után kialakult helyzetről egy helyi vállalkozó.
Az üzletember nincs egyedül a véleményével. Nemcsak a vele együtt a tehetősebbek rétegébe tartozók, de egy tuniszi bazáros, vagy egy hammameti pincér is hasonló gondolatokat oszt meg lapunkkal. Találkozhatunk persze olyanokkal is, akik szerint a rendszerváltás okozta gazdasági nehézségeken az ország talán soha nem lesz képes felülkerekedni, s emiatt nosztalgiával emlegetik a Ben Ali diktatúrájának éveit. A többség azonban nagy reményekkel tekint az ország demokratikus átalakulására, melyet a legutóbbi parlamenti és elnökválasztások eredményei tanúsítanak leginkább. Az ország jelenlegi államfőjét, Bedzsi Kaid esz-Szebszit magas részvételi arány mellett, 55,68 százalékos eredménnyel választották elnökké 2014 novemberében, míg a törvényhozási választásokon az antiiszlamista Nidáa Tunesz pártja 37,56 százalékkal szerezte meg a legtöbb mandátumot a parlamentben. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a választásokat megfigyelő szervezetek többsége aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a fiatalok csak csekély számban járultak az urnák elé. Mint elemzéseikben rámutatnak, Tunéziában az ifjak általában nem bíznak a politikusokban, mivel többségük az elmúlt évek politikai vezetését okolja az ország leromlott gazdasági helyzetéért, s emiatt közömbösek a politikával szemben.