Jülin (Yulin) nagyjából egymillió fős kínai „kisváros” az ország déli részén, amely az utóbbi években nagy hírnevet szerzett magának: a 90-es évek óta a település ad otthont minden évben az úgynevezett kutyahúsfesztiválnak, amely a napfordulón túl ezt a hagyományos kínai ételt is ünnepli. A kínaiak kutyafogyasztása ugyanis nem csupán egy európai szemmel nézve bizarr legenda, hanem valódi, bár visszaszoruló szokás. Becslések szerint évente nagyjából tízmillió kutyát mészárolnak le a vágóhidakon, amely elsőre talán nagy számnak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy egy majd másfél milliárd lakosságú országról beszélünk, akkor látszik, hogy csak nagyon ritkán kerül az asztalra kutyahús. Az étel régebben is inkább különlegességnek, ínyencfalatnak számított, manapság pedig már csak elsősorban a vidéki, idősebb lakosság körében népszerű, a fiatalok házi kedvencként tekintenek az állatokra.
Éppen ezért Jülint az utóbbi évben számos kritika érte, és a kiszivárgó, valóban sokkoló képek hatására nemzetközi kampány indult a fesztivál leállítására. Az állatvédők többek között azzal vádolják a kereskedőket, hogy rémes körülmények között tartják a kutyákat, kegyetlen módon végeznek velük – például csak leütik őket, hogy a „húsuk friss maradjon” –, és egyébként sem tenyésztik, hanem az egész országból összelopkodják a házi kedvenceket. A Facebook közösségi oldalon már több mint hetvenezer követője akadt a mozgalomnak, a Weibón, a Twitter kínai megfelelőjén pedig több százezren szóltak hozzá a témához. Az internetes tiltakozással ugyanakkor Kínában nehéz eredményeket elérni. A Facebook alapból tiltott, így a külföldiekkel keveset törődnek, néhány százezer ember véleménye pedig nem sokat számít egy ekkora országban. Ennek ellenére az aktivisták hangja messzire elért, már csak azért is, mert a politikusoknak egyszerűen nem érte meg szembeszállni velük. Bár a fesztivált betiltatni nem sikerült, a városvezetés „levette róla a kezét”, azaz az ünnepség már nem hivatalos. Hogy elkerüljék a bajt, több étterem eltüntette kínálatából a kutyahúst, és más, különleges alapanyaggal, például szamárral pótolta azt.
Habár az állatvédők egyre többen vannak, a fesztivál létezése önmagában jelzi, hogy van igény a kutyahúsra, és a fórumokon sem értett mindenki egyet az aktivistákkal. Volt, aki a mozlimokkal vont párhuzamot, emlékeztetve rá, hogy nekik nem szabad sertéshúst enni, mégsem kampányol senki ennek megváltoztatásáért, mert tiszteletben tartják a kultúrájukat. Más azt emelte ki, hogy karácsonykor vagy hálaadás napján meg a pulykahús fogy, utóbbin például egyetlen nap alatt 46 millió szárnyast vágnak le, s ennyi erővel ez ellen is lehetne tiltakozni.
