A légi hadjárat célja az, hogy – Barack Obama elnök szavai szerint – „lebontsák és elpusztítsák” a terrorszervezetet. Azonban az Iszlám Állam meglepően ellenállónak és harcedzettnek bizonyult.
Katonai stratégiájuk elemzése talán segíthet megérteni, hogy miért. A szervezet propagandamagazinjában, a Dabikban 2014 novemberében módszerüket a Megtartás és bővítés című koncepcióval írták le.
A teóriát átültetve a gyakorlatba, az Iszlám Állam megmaradt a fővárosaként számon tartott, szíriai Rakkában, illetve Irak második legnagyobb városában, Moszulban. És csak a múlt hónapban került sor jelentős terjeszkedésre, hiszen megszerezték Ramádit, az iraki Anbár tartomány fővárosát, valamint a stratégiai jelentőséggel bíró szíriai várost, Palmürát – írja Bill Law Közel-Kelet-szakértő a BBC-n megjelent cikkében.
Az Iszlám Állam végső célja a globális uralom. A szervezet a világot oly módon osztotta fel, amit a washingtoni székhelyű Institute for Study of War (ISW) szakemberei „három földrajzi gyűrűként” azonosítottak: az Interior Ring (belső gyűrű) Irakot és Szíriát, a Near Abroad (közelkülföld) a szélesebb Közel-Keletet és Észak-Afrikát, míg a Far Abroad (távolkülföld) Európát, Ázsiát és az Egyesült Államokat foglalja magába.
Minden egyes gyűrűhöz három katonai stratégia köthető: a hagyományos hadviselés, a gerilla-hadviselés és a terrortámadások. Mindhárom módszert hatásosan alkalmazzák a belső gyűrűben.
A közelkülföldön a hagyományos és a gerilla-hadviselés érezhető: számos támadást hajtottak végre a katonai és a rendőri erők ellen Egyiptomban, valamint több líbiai várost elfoglaltak, beleértve Kadhafi egykori fellegvárát.
Eközben pedig az úgynevezett magányos farkasok a távolkülföldön – többek közt az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Kanadában – hajtanak végre terrorcselekményeket.
Irakban és Szíriában például a közlekedési eszközökbe elhelyezett rögtönzött robbanóeszközök alkalmazásával is számos támadást hajtanak végre. Mindehhez pedig hozzájárul az öngyilkos merénylők bevetése is.
Kisebb városi területeken pedig ilyen „manővereket” is alkalmaznak: rögtönzött robbanószereket vetnek be két oldalról, majd öngyilkos merénylők következnek, végül pedig fegyveresek és könnyen mozgósítható járművek érkeznek.
Nagyobb városokban inkább a „beszivárgás” módszerével élnek, különösen az iraki, jogfosztott szunnita közösségekben. A tanulmányban ezt nevezik „övstratégiának”.
Egy központi város elfoglalásának egyik módja szétszórt egységek, informális taktika és szabad hadműveletek alkalmazása annak érdekében, hogy áttörjék az ellenség fő védelmi vonalát.
A stratégia során elsőként a falvakat és a városokat kerítik be, elzárják az utakat és – mint egy öv – körülzárják. Ez annál szűkebb lesz, minél közelebb kerül a szervezet, mígnem elkezdi átvenni a külvárosban az irányítást.
Az IÁ mind Irakban, mind pedig Szíriában képes kihasználni a hatalmas sivatagi régiókat, tetszés szerint visszavonulni és újra előretörni, nagyfokú mobilitásának és szervezeti hatékonyságának köszönhetően pedig meg tudják tartani katonáikat, valamint elegendő vízzel és lőszerrel is elláthatják őket.
És bár a nagyszabású légitámadások megzavarták a csapatok és a járművek mozgását, az IÁ hamarosan kisebb, kevésbé észrevehető egységekre osztotta fel erőit. A sivatagok mindemellett azért is fontosak, hogy a szervezet észrevétlenül megállapíthassa, hogyan cselezhetné ki a kormányerőket.
Így viszonylag kis számú harcossal le tudnak győzni egy nagyobb erőt, míg a többi katona stratégiai városokat, katonai bázisokat vagy egyéb fontos létesítményeket – például olajfinomítókat vagy gátakat – támad.
A világ még csak most kezdi igazán felismerni, hogy az Iszlám Állam egy félelmetes, rendkívül motivált és nagyon fegyelmezett katonai erő. Mi több, a szervezet jól átgondolt, szisztematikusan felépített, jól bevált csatatéri stratégiát alkalmaz.
Ráadásul Obama nemrégiben beismerte: egyéves háború után még nem rendelkeznek olyan stratégiával, hogy legyőzzék az Iszlám Államot.
