Bezár a templom, beköltözik a buli

Végleg lezárult egy korszak a hagyományos emberi közösségek egyetemes történetében.

A témával foglalkozó The Wall Street Journal amerikai lap cikke szerint az anglikán egyház évente mintegy 20, a német katolikusok 50 templomot zárnak be. A folyamat Hollandiában van a leginkább előrehaladott állapotban. Egy jelentés szerint a katolikus egyház által működtetett 1600 templom vagy imaház kétharmadát kell szanálni a következő tíz évben, és 700 protestáns templom fog ugyanerre a sorsra jutni négy év alatt. Az anglikán egyház évente húsz templomot zár be. A katolikus egyház Németországban az elmúlt évtizedben 515 esetben járt el ugyanígy. A Pew Kutatási Központ 2010-es felmérése szerint Hollandiában a lakosság 42 százaléka nem tartozik semmilyen egyházhoz vagy nem azonosul semmilyen hitvilággal. Ez az arány öt éve Nagy-Britanniában 21 százalék volt, Németországban közel 25, Franciaországban 28.

Az ingatlanhirdetési honlapok véget nem érő kínálata mellett az interneten ugyanúgy nagy irodalmuk van az elhagyott templomokkal foglalkozó tanulmányoknak. A Future for Religious Heritage (jövőt az egyházi örökségnek) belga civil szervezet rengeteg templommentő programot menedzsel Erdélytől Franciaországig, bár a munkatársak is látják, hogy sok esetben visszafordíthatatlan a folyamat, és fenntarthatatlan projektekhez nem érdemes közösségi gyűjtést szervezni. A civil szervezet legfrissebb jelentése rámutat, hogy egy felmérés szerint az Európai Unió lakosságának 79 százaléka látja úgy, hogy a kontinens és közösségeinek túléléséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a vallási épített örökség megőrzése. A csoport egy egységes európai adatbázis kidolgozásán dolgozik, ennek megszületése talán valamivel hozzájárul a folyamat lassításához.

A Vatikán 2009-ben adott ki nyilatkozatot az elhagyott templomokról. Ezzel egyidejűleg Gianfranco Ravasi bíboros, a Pápai Kulturális Tanács elnöke azt mondta, hogy az egyház nem szeretne bulikat az ilyen sorsra jutott ingatlanokban. A hívek által nem látogatott – és különösebb művészi értéket nem képviselő, valamint csak túl drágán felújítható – templomok eladhatók vagy lebonthatók, de nem alakíthatók át éjszakai szórakozóhellyé. Ravasi megjegyezte, hogy a Vatikán a kérdésben nem adott általános érvényű irányelveket, minden esetben egyedi döntést kell hozni, a templomok sorsáról pedig a nemzeti egyházak püspöki konferenciái hivatottak határozni. Az elnök elismerte, hogy egyes templomok fenntartása túl sokba kerülhet az egyházmegyéknek, mégis a „legnagyobb körültekintésre” intette a szentélyek sorsáról döntő illetékeseket.