Biztonságban átvészelni a nehéz időket

A háborús övezetekben tevékenykedő segélyszervezet munkatársa szerint a menekültek utolsó mentsvárként tekintenek Európára.

– Egyes vélemények szerint az európai infrastruktúra összeomlásához is vezethet, amennyiben tovább nő a kontinenst megcélzó menekültáradat.
– Nem minden menekült igyekszik az Európai Unióba. A megmaradt családok a túlélés peremén tengődve, utolsó pénzüket összeszedve általában egyiküket indítják útnak szerencsét próbálni. Ezek legtöbbször fiatal, munkabíró férfiak, akiknek egyetlen vágyuk, hogy a családjukat életben tartsák azzal, hogy amennyi pénzt tudnak, munkájukból hazaküldjenek. Nem is áll szándékukban hosszú távon letelepedni külföldön, csak az ínséges időket próbálják így átvészelni. Amint tehetik, biztosan visszatérnek gyökereikhez.

– A felröppent hírek szerint terroristákkal is számolnunk kell, nem csupán reményvesztett munkakeresőkkel. Erről mit gondol?
– A terroristák fenyegetése valós probléma, ám nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem regionális hálózat, annál sokkal kiterjedtebb. A menekültektől függetlenül kell kezelni őket, ahogyan eddig is, az elmúlt évtizedekben. Úgy gondolom, a híresztelések, miszerint terroristákat küldenek a menekültekkel Európába, csak a félelemkeltést szolgálják, és azt, hogy csírájában fojtsák el az emberek szimpátiáját bármilyen segítségre szoruló iránt. Ezzel a híreszteléssel ugyanis bizalmatlanná válhatnak azok is, akik eredetileg megértően fordultak volna a menekültekhez.

– Ez Magyarországon is feszültségforrás lehet.
– Igen. Mint említettem, kiemelkedő fontosságú a kultúrák különbségeinek áthidalása, valamint hogy az európaiak is megértsék, mi kényszeríti menekülésre embertársaikat. Szomorú látni, hogy sokak önbeteljesítő jóslat áldozatává válnak. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, mi hogyan viszonyulnánk azokhoz, akiktől megértést és segítségét várunk, de csak elutasítást kapunk.

– Mi lehet a megoldás?
– Sokan említik az integrálódás bukását mint fenyegető tényezőt. Mi ebben próbálunk segíteni azoknak, akik Ázsia egy másik országába kényszerülnek menekülni. Örömmel láttam, hogy Magyarországon is indultak hasonló önkéntes kezdeményezések. Nem elhanyagolható felvetés, hogy magának az EU-nak kellene megteremteni a beilleszkedéshez szükséges légkört. A szociális kohézió elérése nem lehetetlen, sőt még pénzbeli támogatással is párosulhatna az EU részéről, ha Magyarország úgy döntene, beáll a segítségnyújtók táborába.