Már Afrikában is terjeszkedik az olasz maffia

A bűnszervezeteknek még erőszakra sincs szükségük, a pénz nyelvét a fekete kontinensen is beszélik.

Nemzetközi újságírócsapat közel egyéves munkájának eredménye az a hatrészes cikksorozat, amely a közelmúltban jelent meg a német Correctiv honlapon, és amely az olasz szervezett bűnözés egyre fokozottabb jelenlétéről számol be az afrikai földrészen. A mintegy tíz szakmabelit összefogó vállalkozást – az olaszokon kívül részt vett benne brit, ír, kenyai, dél-afrikai, szenegáli újságíró is – európai és afrikai alapítványok adományából tudták finanszírozni. A tényfeltárást két részre osztották, az egyik csapat Európában maradt, ők ellenőrizték a másik „osztag” által az afrikai helyszínen megszerzett értesüléseket.

Az olasz maffia térnyerése Afrikában nem új keletű. Az 1980-as években kezdte meg visszafogott, ám halálos behatolását az afrikai gazdaságba. Az európai üzletekből felhalmozott vagyon már annyira nyomasztotta, hogy annak kifehérítésére külön ágazat szerveződött. Hogy megforgassák a tőkét, egy részét afrikai vállalkozásokba fektették, ahol a különböző országok kulcspozícióban lévő vezetői egy kis baksisért nem vizsgálódtak, hogy honnan származik az olasz befektetők pénze.

A most megjelentetett cikksorozat főleg a szicíliai Cosa Nostra ügyeit boncolgatja, amely a legbeágyazottabb a fekete földrészen, de azért esik szó a másik két jelentős olasz bűnszervezetről, a calabriai N’dranghetáról és a nápolyi Camorráról is. Az eltelt évtizedek során ezeknek a bűnszervezeteknek a tagjai számos afrikai bányára, kitermelési jogokra, felkapott mulatókra, diszkókra és földterületre tettek szert a fekete kontinensen. A szerzők megállapították, hogy Európától eltérően itt még erőszakra se volt szükségük, egyszerűen a hatalmas pénzösszeg megtette a hatását, kinyitott majd minden kaput. De ehhez időre és felkészült emberekre volt szükségük, akik számos nyelven beszéltek, sármosak voltak, jól tárgyaltak, elsajátították az afrikai életstílust, és mindehhez bankókkal tömött pénztárca járult.

Vegyünk egy példát, Vito Roberto Palazzolo esetét, aki a maffia pénztárosaként, svájci magánbankárként a Cosa Nostra külföldi befektetéseiért is felelt. A hat nyelven folyékonyan beszélő Palazzolo olyan pénzmosási módszert alkalmazott, amely ráadásul még nagy hasznot is hajtott: vegyes vállalatokat hozott létre a dél-afrikai, az angolai és a namíbiai elit tagjaival gyémántkereskedelemre. Az 1980-as évektől legalább olyan jó kapcsolatokat ápolt a dél-afrikai fajgyűlölő rendszerrel, mint azt az 1990-es esztendőkben váltó Mandela-kormánnyal, kivételes koncessziókat szerzett meg, felhatalmazást kapott gyémántvásárlásra és -eladásra is. Egyébként az Afrikában gyakran változó különböző politikai rendszerek hidegen hagyják a maffiát, ők gyakorlatilag érinthetetlenek, bármilyen rezsimmel – a pénz nyelvén – szót tudnak érteni. Palazzolo olyan sikeres afrikai üzletember hírében állt, hogy amikor leáldozott a karrierje, és börtönbe került, több itáliai multinacionális cég képviselője is volt a fekete kontinensen.

A szerzők A Cosa Nostra gyémántjai címet viselő fejezetben Antonino Messicatti Vitale szicíliai maffiavezér ügyeit idézik fel, aki egy „megtévedt” dél-afrikai üzletember révén tudott mesés vagyonra szert tenni Afrikában is. Nemcsak a helyi gyémántpiac nyílt ki előtte, hanem betette a lábát az angolai, kongói, ghánai drágakő-kereskedelembe is. Amikor Vitalét letartóztatták Olaszországban, épp Fokvárosba igyekezett, hogy ott új arcot készíttessen magának.

A különböző bűnszervezetek irányítási módszerei Afrikában is eltérők. A nápolyi Camorra nem központi irányítású, mint Olaszországban, itt nagy szabadságuk van a helyi csoportnak, például egyik ága az elefántcsontparti, korábban állami péküzembe vásárolta be magát. A Cosa Nostra és a N’drangheta hipercentralizált. A szicíliai szervezetben nem hozhatnak döntést Matteo Messina Denaro, a keresztapa hozzájárulása nélkül. A calabriai bűnszervezet a kábítószer-kereskedelemből származó bevételeit tekintve minden hasonlót leköröz, klánrendszere révén nála sem központosított az utasítás, de egyre több szó esik a La Santáról, az eddig még felderítetlen „tanácsról”, amely a végső döntést mondja ki. A maffia mára megváltozott – állapították meg a szerzők –, hihetetlen sok pénz, bankok, átutalások, követhetetlen pénzmozgások és a vele járó rengeteg hatalom jellemzi. Mivel a különböző illegális tevékenységeiből óriási bevétellel rendelkezik, ezért elemi szüksége van arra, hogy valamilyen módon megtisztítsa ezt a pénzt. Az afrikai gazdaság pedig tárt karokkal várja a befektetőket.

Nyugdíj-kiegészítés

A múlt hét közepén az olasz maffiaellenes igazgatóság, a DIA történetének legnagyobb lefoglalását hajtotta végre Palermóban. Egy ingatlanvállalkozó család öt tagjánál 1,6 milliárd euró (mintegy 504 milliárd forint) értékben foglaltak le ingó és ingatlan vagyont, és a hatóságok bankszámlákra is rátették a kezüket. Az olasz bűnüldöző szervek a fő vádlottnál, a 66 esztendős Carmello Virgánál, két fiútestvérénél, a 78 éves Vincenzónál és a 71 éves Francescónál, valamint két leánytestvérüknél, a 76 éves Annánál és a 68 éves Rosánál tartottak házkutatást. A gyanú szerint az építőipari vállalkozásokat fenntartó testvérek kartellbe tömörülve – a szicíliai maffia segítségével – évtizedeken át megnyerték a közmunkákra kiírt pályázatokat. Az ügy külön érdekessége, hogy az 1980-as években a testvérek még napszámosként és építőipari segédmunkásként dolgoztak.