A szerzők A Cosa Nostra gyémántjai címet viselő fejezetben Antonino Messicatti Vitale szicíliai maffiavezér ügyeit idézik fel, aki egy „megtévedt” dél-afrikai üzletember révén tudott mesés vagyonra szert tenni Afrikában is. Nemcsak a helyi gyémántpiac nyílt ki előtte, hanem betette a lábát az angolai, kongói, ghánai drágakő-kereskedelembe is. Amikor Vitalét letartóztatták Olaszországban, épp Fokvárosba igyekezett, hogy ott új arcot készíttessen magának.
A különböző bűnszervezetek irányítási módszerei Afrikában is eltérők. A nápolyi Camorra nem központi irányítású, mint Olaszországban, itt nagy szabadságuk van a helyi csoportnak, például egyik ága az elefántcsontparti, korábban állami péküzembe vásárolta be magát. A Cosa Nostra és a N’drangheta hipercentralizált. A szicíliai szervezetben nem hozhatnak döntést Matteo Messina Denaro, a keresztapa hozzájárulása nélkül. A calabriai bűnszervezet a kábítószer-kereskedelemből származó bevételeit tekintve minden hasonlót leköröz, klánrendszere révén nála sem központosított az utasítás, de egyre több szó esik a La Santáról, az eddig még felderítetlen „tanácsról”, amely a végső döntést mondja ki. A maffia mára megváltozott – állapították meg a szerzők –, hihetetlen sok pénz, bankok, átutalások, követhetetlen pénzmozgások és a vele járó rengeteg hatalom jellemzi. Mivel a különböző illegális tevékenységeiből óriási bevétellel rendelkezik, ezért elemi szüksége van arra, hogy valamilyen módon megtisztítsa ezt a pénzt. Az afrikai gazdaság pedig tárt karokkal várja a befektetőket.
Nyugdíj-kiegészítés




