A film készítői azonban mindezzel nem törődnek. Kim Druzsinyin rendező a BBC orosz nyelvű kiadásának arról beszélt, hogy ő hőstettekről és hősökről forgatott filmet, olyan dolgokról, amelyek megtörténtek, s nem érti, miért a mítoszrombolás, amikor az országnak most különösen szüksége van hősökre. Hasonló hangnemben nyilvánította ki véleményét a film elkészülését egymillió rubeles önkéntes adománnyal támogató szeverodvinszki Andrej Fokin, aki szerint olyan történetekre van szükség, amelyek az önfeláldozásról szólnak, nem pedig az árulásról.
Nem akar tudomást venni a frissen kiderült tényekről a történészek egy része sem, a társadalomnak pedig egyenesen rontja a komfortérzetét az igazság. Erről beszélt Lev Gudkov szociológus is, mondván, az állam által felépített történelmi emlékezettel nem konkurálhat semmilyen más struktúra. Sőt, a történelmi pontatlanságok leleplezése éppen a nemzeti büszkeséget erősíti. A szociológus szerint társadalmi igény van a hősmítoszokra, s a közösség számára a legfőbb érték az egész megőrzése érdekében véghezvitt önfeláldozás. A kutatók azt is természetesnek tartják, hogy mítoszok folyamatosan egymásra rakódó új rétegekkel gazdagodnak, a társadalom pedig nem veti el a pozitív történeteket még akkor sem, ha kiderül a hamisság.
