Mint a portál nagyinterjújában elmondta, a svédek – az őslakos lappokon kívül – nagyvonalúak a más etnikumúakkal szemben, a tolerancia a nemzeti összetartozás fogalmánál sokkal inkább az identitásuk része. Ezt olyan sikerrel hangoztatják évtizedek óta, hogy az alig fél évszázada jelenlévő iszlámra már sok svéd ténylegesen a kultúra és társadalom szerves részeként tekint –, ám ilyen társadalom valójában sosem alakult ki, megmaradt a szegregáció, és rengetegen most szembesülnek először bevándorlókkal.
A bevándorlási hivatal csak menekültstátuszt ad, a befogadást önkormányzatok látják el – ez a bevándorlók bizonyos területekre koncentrálódásához, szegregációhoz és dezintegrációhoz vezet, míg a bőkezű szociális rendszernek köszönhetően egy életet le lehet élni úgy Svédországban, hogy „nem beszéled a nyelvet, nem dolgozol, nem vagy szerves része a társadalomnak”. Az integráció hiánya a másodgenerációs bevándorlóknál is gondot okoz, és a svédek is hajlamosak elkülönülni.
A külvárosban már csak a bevándorlók maradtak, a gyerekkel otthon maradó anyák nem tanulnak meg svédül, az apa nem tud családfenntartó lenni, ez a szülői tekintélyt, példamutatást is lerombolja. A gyerekek már nem igazi muzulmánok, de svédnek sem érzik magukat, a szélsőségesek ebbe a két identitás közti vákuumba hatolnak be és toboroznak új identitáscsomagot, világképet és közösséget kínálva.
Sántha szerint a terrorizmus nyugaton nem a szegénységből fakad, a merénylők itt születtek, beszélik a nyelvet, sokszor egyetemet végzett emberek. A probléma gyökere az iszlám fő vallási, erkölcsi és tekintélyi alapelvekei lehetnek: az Iszlám Állam szerint minden muzulmánnak kötelessége részt venni a nyugat elleni dzsihádban, akárhol is él – ezzel globális szintre emelve a fenyegetést.
Volt olyan muzulmán szervezet, amely papíron a svédek állítólagos iszlamofóbiája ellen kellett volna, hogy fellépjen, ehhez képest a svéd állam pénzén hívott meg nyugatellenes, radikális hitszónokokat különböző arab országokból, egy másik pedig harcosokat toborzott.
A bevándorlási hivatal már a kilencvenes években felmérte, hogy a menedékkérők magas aránya munkanélküli, de a külvárosi rongálások és gyújtogatások újabb keletű gondok. A svédek értetlenül nézik, hogy mi történik, hiszen ők mindenkivel befogadóak voltak, minden támogatást megadtak.
A nemi erőszak elkövetői nemzetiségének nyilván tartására ugyanakkor Sántha szerint sajnos nincs lehetőség, bár releváns adat lenne, könnyebb lenne azonosítani és megelőzni a problémát, de a politikai korrektség ezt megakadályozza, aki felvetné, rasszistának bélyegeznék.
Ami Európa eliszlámosodását illeti, létező probléma, a Pew Research Institute szerint 2030-ra 58 millió muzulmán él majd Európában, és Houellebecq Behódolás című, egyébként tévesen iszlamofóbnak nevezett könyvének igaza van abban, ahogy rámutat: a kiüresedett nyugati liberális demokrácia érték-űrjét tudja pótolni az iszlám, amely előbb-utóbb a bennszülötteknek is csábítóvá válhat.
Sántha szavaiból az derül ki: a svédek elképesztően naivak, a nemzetbiztonsági kérdések ignorálásával támogatják a humanitárius bevándorlási politikát. Ami a külső, például orosz fenyegetettséget illeti, a NATO nem védi meg a nem tag skandináv államot, a svédek pedig lelkileg sem felkészültek a honvédelemre, öt éve nincs sorkatonaságuk, és kétszáz éve nem láttak háborút. Túlságosan jóhiszeműek, azt várják, ha betartják a szabályokat, mások is így tesznek majd, mert a világ szerintük így működik.
A bevándorlóözön kérdésében Sántha szerint Európának egyébként képzett munkaerőre, „elitmigrációra” van szüksége, a most érkezők jó része nem ilyen személy, velük megbirkózni nagy kihívás, de abban is van igazság, hogy a legszegényebbek nem tudnák kifizetni az embercsempészeket. Sántha szerint a migránsok humánus támogatása mellett szükség lenne egy olyan rendszerre is, amely felkínálja a visszaköltözés lehetőségét is nekik.
Ami a bevándorlók elhelyezésére vonatkozó kvótarendszert illeti, Sántha rávilágított: egy olyan megoldás, amely figyelembe veszi az országok teherbírását, működhet, most viszont korlátozni kellene a bevándorlást, mert az EU tagállamainak nincs elég kapacitása befogadni és integrálni ennyi embert – ezt mondta Magyarország kapcsán nemrég a Fidesz is.
A kerítés kapcsán azt mondta: az embercsempészek előbb-utóbb úgyis találnak más útvonalat, hiszen elképesztően sűrű hálózatban szövik át a déli határ környékét, de „a legsúlyosabb probléma rövid távú, azonnali kiküszöbölésére talán alkalmasnak bizonyulhat”.
A terroristák kiszűrése is a bevándorlás erőteljes korlátozásával valósulhatna meg, hiszen az átvilágító nemzetvédelmi szakszolgálatok kapacitása is véges, pedig szükség lenne a menekültek kockázati felmérésére: a svédek nemrég vezették be az erősebb szűrést, miután a mindenkinek letelepedési engedélyt adó gyakorlatra reagálva a szélsőségesek ide küldték menedékjogot kérni híveiket. Egyébként az, hogy Magyarország csatlakozott az Iszlám Állam elleni küzdelemhez, tényleg fokozza a hazai terrorveszélyt, de a koalícióban részt kell venni, mert közös érdekeket szolgál.
