Csak az emberkereskedelem évi 7–10 milliárd eurót mozgat meg, és évente legalább négymillió embert érint ez a tevékenység, ami lényegében már a XXI. század új rabszolgasága – állítja María José Castano Reyero, a Madridban működő és a jezsuita rendhez tartozó Pápai Comillas Egyetem kutatója. Jelentésében az ENSZ adatait is felhasználva hangsúlyozta, hogy mindinkább globális jelleget ölt az emberkereskedelem a távolsági emberkereskedelem és az egyes határokon működő embercsempészet közötti összefonódással. Leggyakoribb formája a szexrabszolgaság, főként azóta, amióta a szegénység elsősorban a nőket sújtja, mert ők hamarabb esnek egy ilyen hálózat csapdájába, mint a férfiak.
A prostitúció elleni küzdelem sose volt könnyű, de amióta valóságos üzleti vállalkozásnak számít, azóta még nehezebb az ellene folyó harc. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint jelenleg évente mintegy félmillió nő kerül Nyugat-Európába, akiket szexuálisan kizsákmányolnak. A másik fő célterület Japán, s a jelentés bemutatott számos ilyen útvonalat. A nők többsége elmaradott országból érkezik, a toborzók fejenként 500 dollárt fizetnek értük, és azzal az átlátszó, hamis ígérettel csábítják őket, hogy titkárnők, modellek vagy eladók lesznek a célországban. Nem kevés az olyan áldozat is, aki pontosan tudja, mi vár rá, a családja meg lelkesen üdvözli a „könnyű munkalehetőséget”. A tanulmány idézte az UNICEF adatait, amely akár kétmillióra is becsüli azoknak a kiskorúaknak a számát, akik jelenleg a szexuális kizsákmányolás áldozatai. Castano Reyero jelentése nemcsak a prostitúcióra összpontosított, a kutatás folyamán kiderült, hogy több új bevételi forrás is gyarapítja a kereskedők hasznát: a szervkereskedelem és a rabszolgamunka. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiskorúakkal való kereskedelem más területeken is nő. Illegálisan fogadnak örökbe kiskorúakat, kereskednek a szerveikkel, de új, terjedő és riasztó jelenség, hogy a fegyveres konfliktusokban felhasználják őket, például gyermekkatonának vagy öngyilkos merénylőnek, vagy bérkoldulásra kényszerülnek, és így gyakran más bűncselekményeket is elkövetnek a segítségükkel. A jelentés kitért a rabszolgamunka ugyancsak terjedő gyakorlatára. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a legfrissebb adatok alapján 20,9 millió emberről tudja, hogy rabszolgaként dolgoztatják őket a mezőgazdaságban, az építő- vagy a textiliparban, cselédként, a tömegközlekedési ágazatokban. Éhbérért vagy még annyiért sem szégyenletes körülmények között dolgoznak szinte egész nap, a tisztálkodási lehetőségek vagy a legelemibb biztonsági előírások nélkül.
Aggasztó jel, hogy miközben évről évre egyre több az áldozat, három év alatt csökkent azoknak az emberkereskedőknek és bűnözőknek a száma, akik ellen eljárás indult (17 százalékkal), az elítélteké pedig még jobban (13). A jelentés végül sürgette az érdekelt intézményeket, hogy az évekig tartó közöny után eljött az ideje, hogy a nemzetközi szervezetek a tettek mezejére lépjenek.
