A szerb kormányfő azt írta: nincsenek szavak, amelyekkel le lehetne írni az áldozatok iránti bánatot és részvétet, s arra a haragra és keserűségre sincsenek szavak, amely az irtózatos bűncselekmények elkövetői iránt érezhető. „Szerbia egyértelműen elítéli ezt a szörnyű bűncselekményt, megveti azokat, akik részt vettek benne, és továbbra is az igazságszolgáltatás elé vezeti őket” – fogalmazott.
Amikor kitört a boszniai polgárháború, a világ nagyhatalmait egészen más problémák foglalkoztatták. Megfeledkeztek a Balkánról, ami ideális terepet jelentett azoknak az eszelős politikusnak és szadista tiszteknek, akik csak arra vártak, hogy eljöjjön az ő idejük. Srebrenica az ő áldozatuk lett.
Vucic kiemelte, hogy srebrenicai látogatása sokkal több „politikánál vagy bármilyen politikai játéknál”. „Az a kötelességem, hogy fejet hajtsak az áldozatok előtt, ezzel a tettel a jövő felé fordulhatunk. Ezt a közös jövőt pedig nem lehet feláldozni senkinek a személyes vagy a nemzeti önzősége miatt. Ilyet nem lehet tenni ennyi sír mellett” – írta nyílt levelében a miniszterelnök, hozzátéve, hogy már csak egy kérdés maradt: „Mit tegyünk, hogy ez ne ismétlődjön meg?”
A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a holland ENSZ-békefenntartók tétlensége mellett mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A vérengzést a hágai Nemzetközi Törvényszék és a Nemzetközi Bíróság is népirtásnak minősítette, a történteket a második világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják. A megemlékezésen minden felszólaló népirtásként ítélte el a történteket.
A szerb miniszterelnök srebreniai látogatása hozzájárulhat a szerb–bosnyák megbékéléshez, húsz évvel ezelőtt ugyanis Vucic – még Vojislav Seselj Szerb Radikális Pártjának tagjaként – kemény hangvételű beszédekben védte a boszniai szerbek lépéseit. 1995 nyarán, néhány nappal a srebrenicai mészárlás után például azt mondta: „ha meggyilkoltok egy szerbet, mi száz muszlimot gyilkolunk meg”. Kijelentéséért azóta bocsánatot kért, 2010-ben például a srebrenicai mészárlást már szégyenletesnek nevezte. Mostani megfogalmazása – miszerint „szörnyű bűncselekmények” történtek – még határozottabban ítéli el a húsz évvel ezelőtti eseményeket, azonban a szerb hivatalos álláspontnak megfelelően továbbra sem nevezi népirtásnak a srebrenicai mészárlást.