Nehéz gyermekkor jutott osztályrészül a Kelet-Boszniában született Mladicnak: édesapját a horvát usztasák megölték, ezért édesanyja egyedül nevelte fel három gyermekét. A fiatal Mladic ekkor még nem dédelgetett nagyra törő álmokat, tanár akart lenni, de később sebészként látta volna magát a legszívesebben. Mégis vasesztergályos lett, de később, mikor Belgrádba került, elvégzett egy katonai iskolát. Huszonkét évesen már a Jugoszláv Néphadseregben szolgált, ami mellett beiratkozott a katonai akadémiára, ahol kitűnő eredménnyel zárta a tanulmányait. A szocializmus éveiben a jugoszláv katonák egyhangú életét élte, viszont 1991-ben eljött az ő ideje: kitört a horvátországi háború. Rövidesen főparancsnok lett, és azonnal munkához látott Kijevóban, ahol gránátokkal lövette a falut.
1992-ben már egyenesen Mladicot bízták meg a Boszniai Szerb Hadsereg megteremtésével, így ő vezényelte le Szarajevó ostromát. A három évig tartó öldöklés több mint tízezer áldozatot követelt Szarajevóban, nagyrészt a szerb tüzérség akciói miatt. De ez még nem volt elég: 1995 júliusában az ő vezényletével nyolcezernél is több bosnyákot végeztek ki a szerb alakulatok Srebrenica közelében.
A háború után továbbra is élvezte a boszniai szerb köztársaság vezetőinek bizalmát. Miután ez már végképp tarthatatlanná vált, elmozdították a tisztségéből, ő pedig meg sem állt Szerbiáig. Habár nemzetközi körözést alatt volt, túlságosan sok energiát nem emésztett fel neki a bujkálás. Családi eseményeken tűnt fel, fotósok kapták le az Adrián, amint napozik, de Milosevic bukása után egyre inkább szorult a hurok. Most már ritkábban tűnt fel, a családtagjai pedig olyan pletykákat kezdtek terjeszteni, hogy Mladic már meghalt: még a holttá nyilvánítását is kérelmezték a szerb hatóságoknál.
