Szerbiát fenyegetik a dzsihadisták

Beleszólhat-e Moszkva és a Nyugat-Balkán vetélkedésébe az iszlám befolyás erősödése?

A Balkán sem Európában, sem Amerikában nem került a külpolitika látóterébe a Szovjetunió összeomlása után. Oroszország azonban a pravoszláv testvériségre és a régre visszanyúló történelmi kapcsolatokra alapozva még gyengén is igyekezett rajta tartani a kezét a térségen. A múlt század 90-es éveiben Moszkva felé húzott a szovjet idők legodaadóbb szocialista barátja, Bulgária, amelyet még Oroszország szabadított fel 1878-ban az évszázados ottomán iga alól. Hagyományosan erős szálak fűzik a Kremlt a régió ma is legbaloldalibb érzelmű országához, Görögországhoz, amelyet egyebek mellett épp e történelmi barátság miatt igyekezett szinte feltételek nélkül az Európai Unió és a NATO soraiba terelni anno a Nyugat. S akkor még nem beszéltünk Szerbiáról, amely Európa és Oroszország között lavírozva, de mindig is erős szimpátiával közeledett Moszkvához.

Vlagyimir Putyin színre lépésével és az ország stabilizálódásával a Kreml balkáni ambíciói még érzékelhetőbbé váltak, s mint mindig, ezúttal is elsősorban gazdasági eszközökkel éri el politikai céljait. A szoros történelmi és kulturális kapcsolatok és a diplomáciai lehetőségek mellett ugyanis e növekvő, de tőkére, befektetésekre éhes térségben sokat számít, hogy e téren Oroszország sokkal rugalmasabb és lendületesebb, mint az Európai Unió. Így tudatosan nemcsak pénzt kölcsönzött, de ezzel párhuzamosan energetikai cégeket vásárolt, infrastrukturális beruházásokat hajtott végre a régióban, utóbbival ugyancsak megnövelve politikai befolyását. A Nyugat csak az utóbbi másfél évben a közte és Moszkva között megnövekedett feszültség közepette kapott észbe, aminek nyoma az Orosz befolyás a Balkánon című titkos német kormányzati dokumentum, amelyet olyan harcos amerikai kijelentések követtek, mint: Ukrajna után Montenegrót, majd Bosznia-Hercegovinát destabilizálhatja Oroszország. A növekvő orosz befolyást sokáig passzívan szemlélő nyugati hatalmak közül elsőként Németország lépett, Angela Merkel minapi Belgrádot, Tiranát és Szarajevót érintő körútja is ennek a látványos jele. E felismerés nyomán érezhetően stratégiát vált az Európai Unió is, amely a gazdaságot helyezi régióbeli politikájának élére. Közben az Egyesült Államok a maga kemény eszközeivel és uniós segédlettel mindenekelőtt a régiót is érintő orosz energetikai törekvések blokkolására koncentrál.

Mindezek következtében egyes balkáni országok igencsak a Nyugat és Oroszország tűzvonalába kerültek. Kezdődött Szófia látványos átállásával, amelynek eredménye lett a Déli Áramlat gázvezeték építésének felmondása. Majd jött a görög válság, amelyet pedig a Kreml igyekezett kihasználni az unión belüli megosztottság erősítésére. Ezzel párhuzamosan robbant ki a válság Macedóniában, ahol a Bulgáriában történtekhez hasonlóan nem kis külföldi rásegítéssel Moszkva és az újabb gázvezetékprojekt pozíciói gyengültek.

Miközben a hidegháború főszereplői egymásnak feszülnek, régi-új kihívásként egyre erősebb a Balkánon az iszlám térhódítása. Békés, elsősorban gazdasági és kulturális téren jelenik meg: egyre nő a török befolyás; míg erőteljesebb megnyilvánulása a mindenekelőtt Bosznia-Hercegovinát érintő, de már a többi államban is érezhetően erősödő iszlám radikalizmus. Jól mutatja ezt az a fenyegető felhívás, amelyet az Iszlám Állam jelentetett meg egyik önmagát népszerűsítő portálján. A bosnyák nyelvű videofelvételen Szerbiát a Balkán központjaként és a szervezet első számú célpontjaként jelölték meg. A készítők sorra veszik a nyugat-balkáni országokat, és mindegyiknek üzennek egy-egy mondatban – Szerbia után Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Albánia, Koszovó, Macedónia és Montenegró elfoglalását tűzve ki célul. Szerbiában az iszlám terjedését, Horvátországban a demokrácia bukását, míg Montenegróban területfoglalást jövendölnek a dzsihadisták. A készítők végül Barack Obama amerikai elnöknek üzenik: „Miénk a győzelem.”

Így aztán eljöhet még annak az ideje is, amikor a most egymással versengő Moszkvának, Washingtonnak és Brüsszelnek az új ellenséggel szemben kell összefognia. Nem csak a Balkánon.