Egy majd kétszázmilliós ország nem bír el alig tízezer főnyi muzulmán lázadócsapattal, mely hatodik éve zaklatja és terrorizálja az északkeleti lakosságot! Ez egyszerűen szégyen. Még akkor is, ha Nigéria lakossága etnikailag és vallásilag is megosztott. Itt halad végig az a képzeletbeli nadrágszíj, amely Fekete-Afrikát kettéválasztja az északi muzulmán területre és a déli keresztény vidékre. Nigéria lakossága majd fele-fele arányban oszlik meg a két vallás követői között. Ám csak idő kérdése, hogy a muzulmánok, akik több gyereket vállalnak, mikor kerülnek fölénybe.
Nigéria egyetlen reményét ma úgy hívják, Mohammadu Buhari. A 72 éves elnök, egykori tábornok volt már államfő, a 80-as évek közepén puccsal rövid időre hatalomra került. A huszonhárom gyermekes családból származó Buhari április elején negyedik nekifutásra demokratikus választáson győzött. A megvesztegethetetlennek ismert elnök elsősorban a szétzilált hadseregben kíván rendet teremteni. A katonaság vezérkarát a fővárosból, Abudzsából át akarja helyezni az északi Maiduguriba, hogy közelebb legyenek a magas rangú tisztek az ellenséghez, a Boko Haramhoz. A város jelképértékű a terrorszervezetnek is, a közelmúltban nemegyszer rövid időre bevették fegyveresei. A volt tábornok fel akarja számolni a korrupciót a hadseregben is. Érthetően ezek a szándékok nem találtak lelkes visszhangra a katonai vezetők körében. Ha a nigériai elnök gatyába tudná rázni az ország hadseregét, akkor a környező államokkal együtt, ahova eddig előszeretettel menekültek a Boko Haram kisebb egységei, valós veszéllyel kellene szembenézniük a terroristáknak. Négy ország hadseregével szembeszállni azért meghaladja a Boko Haram erejét. Ám erre még várni kell.
