Újra szabad a tánc

Japánban 2016-tól engedélyezik az eddig tiltott, egész éjszakás táncmulatságokat.

A folyamatos változás elengedhetetlen feltétele az előrelépésnek. Olykor felül kell vizsgálni a már-már kőbe vésett törvényeket is. A megújulásra jó példa a japán kormány legutóbbi lépése: a távol-keleti ország vezetése 2015. június közepén úgy döntött, megszünteti az 1948 óta életben lévő, hírhedt tánctilalmi törvényt és 2016-tól engedélyezi az egész éjszakás mulatságokat – adta hírül a The Independent. A hatvanhét éve életbe léptetett úgynevezett Fueiho-törvény célja az volt, hogy véget vessen a prostitúciónak, az akkori kormány ugyanis úgy vélte, hogy az a táncos helyeken burjánzik.

A törvény kimondta: azon a szórakozóhelyen nem engedélyezett a tánc, ahol a táncterület kisebb 66 négyzetméternél. Persze akadtak különleges engedéllyel rendelkező helyek, ám ezekben a klubokban is csak éjfélig lehetett ütemes testmozgást végezni a világslágerek dallamaira. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Fueiho-törvény számos konkrétumot nélkülözött – inkább egyfajta rendőri „fegyvernek” volt tekinthető. A rend őrei számos alkalommal felelősségre vonták a klubokat a (szerintük) túl hangos zene vagy a helyszíneken tapasztalható túlzott testi kontaktus miatt, ám a több millió lakossal rendelkező Tokióban vagy Oszakában nehéz volt teljes egészében érvényesíteni a rendelkezést. Sok helyen zajlottak illegális táncestek, amikre csak egy-egy razzia derített fényt.

A szórakozóhelyek vezetői a szükséges engedélyek megszerzése érdekében kénytelenek voltak megváltoztatni a létesítmények profilját. Az így megmaradó klubokban a kitiltott tánc erősödő alkohol- és drogfogyasztást eredményezett, ami pedig erőszakhoz vezetett. Az események tetőpontja 2010 volt, amikor egy egyetemi hallgató halálra vert egy 22 éves oszakai diákot egy night clubban. A japán kormány a történtek hatására zéró toleranciát léptetett életbe a klubokkal szemben, a rendőrség lemezlovasokat, tulajdonosokat tartóztatott le, valamint rengeteg helyet bezáratott.

Ezzel párhuzamosan azonban az ország vezetői elkezdték vizsgálni a Fueiho-törvény hasznosságát és betarthatóságát. Az ügyet vizsgáló bizottság elnöke, Motojuki Oka már a tavalyi évben arról beszélt, hogy a törvény „kiment a divatból”, ráadásul szerinte annak eltörlése még a gazdaságot is ösztönözné. De az alternatív megmozdulások se maradtak el. Egyre több zenész emelte fel a hangját a tilalom megszüntetéséért, Szakamoto Rjúicsi híres muzsikus és aktivista például a „Táncolj” kampány keretében 150 ezer aláírást gyűjtött a cél érdekében.

A kormány felülvizsgálata, egy pártsemleges képviselőcsoport törvénymódosító javaslata és a társadalmi nyomás meghozta az eredményt: 2016-tól szabad a tánc. A klubokban továbbra is biztosítani kell a megfelelő szintű fényt, aminek minimum 10 lux erejűnek kell lennie (1 lux megfelel a telihold fényének – a szerk.). A hatóságok pedig ezt ellenőrizni fogják.

De nemcsak Japánban, Svédországban is korlátozzák a táncot. A skandináv országban csak azokon a helyeken lehet hódolni ennek az élvezetnek, amelyeknek a kormány megadta a szükséges engedélyeket – írja a The Local svéd portál. A rendőrség a rendelkezést a következővel indokolja:

A tánc rendbontáshoz, a rendbontás pedig verekedéshez vezethet.

Ennek értelmében büntetésre számíthatnak azon kocsmák és bárok tulajdonosai, ahol hagyják a vendégeket táncra perdülni. A sokak szemében értelmetlen törvényt már többször próbálták megváltoztatni, legutóbb idén márciusban került a kérdés a honatyák elé, ám ők továbbra is ragaszkodnak a tilalomhoz. Nem is sokat tétlenkednek a véleménynyilvánítással a skandináv ország polgárai: augusztus első napjára tüntetést szerveztek. Ez a nap pedig épp egybeesik az ország emblematikus szórakozóhelyének számító Docklands szórakozóhely huszadik születésnapjával.

„A kocsinkon százan fognak táncolni, de remek hangrendszerünk lesz. Arra számítok, hogy körülbelül tízezren táncolnak majd mögöttünk”  – mondta Anders Varveus, a szórakozóhely tulajdonosa.

A Docklands első embere szerint ez a speciális törvény egy elavult módja annak, hogy a kormány beavatkozzon az állampolgárok életébe. Mint mondta, elég nehéz meghatározni, mi is a tánc definíciója. „Ha egyszer elkezdesz mozogni, honnan tudod, hogy mikor lépted át azt a bizonyos határt?” – teszi fel a költői kérdést Varveus. A Dagens Nyheter hetilap újságírója így fogalmazott a témáról: „Ez (a törvény) egy kínosan bürokratikus maradvány a 70-es évekből. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy túl kevés vagy túl sok tánc van-e, és hogy ezt tényleg a politikusoknak kell-e eldönteniük.”