Szórakoztatás-e a politika? Ez a kérdés is foglalkoztatja mostanság az amerikai médiát azt követően, hogy múlt hónapban a The Huffington Post bejelentette: a republikánusok legnagyobb trolljáról, a közvélemény-kutatásokat vezető Donald Trumpról nem a politika, hanem a szórakoztatás rovatban közöl cikkeket a továbbiakban. Danny Shea vezető szerkesztő és Ryan Grim washingtoni szerkesztőségi vezető közös közleményében azzal indokolta a döntést, hogy „Trump kampánya vásári mutatvány”, amelyet nem vesznek be, így ha valaki a legnépszerűbb republikánusról olvasna, a Kardashianok között megteheti – írták.
A legtöbb hírportál közölte a HuffPost döntését, a korábbinál még nagyobb nyilvánosságot adva Donald Trumpnak. Az egyik legélesebb kritikát a Time magazin online kiadása közölte. James Poniewozik tévékritikus cikkében azt állítja, „szép dolog azt állítani, hogy (Trump) kampánya nem legitim politikai sztori, de a valóság nem ez”. Úgy véli, hogy Trump gyakran nem politikailag korrekt kijelentései politikai, nem pedig szórakoztatóipari problémákat okoznak a Republikánus Pártnak és nem a Nielsen Közönségméréseken elért eredményei, hanem a közvélemény-kutatásokon hozott százalékai számítanak az előválasztási versenyben. Ha egy újság úgy véli, hogy Trump arányaiban sokkal nagyobb médiafigyelmet kap, mint a többi jelölt – ezt egyébként ki is mutatták –, akkor az ezzel kapcsolatos elégedetlenséget nem azzal kellene kifejezni, hogy más rovatba sorolják át a politikából a róla szóló híreket, hanem azzal, hogy hírt sem adnak róla. Volt persze olyan is, aki támogatta a HuffPost eljárását, ilyen volt a New York Egyetem médiaszakértő professzora. Jay Rosen szerint nagyon helyes, hogy a médiumok segítik az állampolgárokat abban, hogy melyik jelölteket kell komolyan venniük, és kiket nem érdemes.
Más kérdés, hogy a HuffPost már a direktíva bejelentésének másnapján a politika rovatban írt Trumpról – adta hírül a The Washington Post. Ryan Grim beismerte: ő „hibázott”, amikor azt mondta, hogy a republikánus csatározásról szóló hír kapjon politikai besorolást, majd átpakolták a szórakoztatás rovatba. A HuffPost washingtoni vezetője szerint egyébként jó döntést hoztak, mert azok a politikai újságírók, akik kritizálták őket, egy héttel később arról kényszerültek írni, hogy Trump hogyan hozta nyilvánosságra elnökjelölt-aspiráns ellenfele, Lindsey Graham telefonszámát.
A Washington Post cikke egyébként arról is beszámolt, hogy a HuffPost vezetőinek döntését csak később ismertették a politika rovat újságíróival, akiknek semmi beleszólásuk nem volt, s a szórakoztatás rovatba kellett tenniük a Trumpról írott cikkeiket. Grim elárulta, hogy döntésük hátulütője az volt, hogy el kellett dönteni, hol a határ. Állítása szerint a Trumpot támadó politikusokról szóló cikkek, valamint a Trumpra fókuszáló írások kerülnek a szórakoztatásba, ám amelyekben csak megemlítik az iparmágnást, maradnak a politikában. Azaz az újságírók nem is tudtak a dologról, amikor pedig megtudták, pluszmunkát kaptak a nyakukba. Grim szerint szükség van erre, mert nem vezethették félre tovább a közvéleményt.
Trump persze a maga módján reagált a HuffPost döntésére. „Dicsőített blognak” nevezte a portált – amely tényleg blogokkal indult útjára –, majd elárulta: sosem volt rajongója a weboldal kitalálójának, Ariana Huffingtonnak és a veszteséges Huffington Postnak. Egyelőre Trump áll nyerésre a különharcban: továbbra is stabilan vezet riválisaival szemben a republikánus elnökjelölt-aspiránsok első televíziós vitáját követően – derült ki a Fox News amerikai konzervatív tévécsatorna országosan elvégeztetett közvélemény-kutatásának vasárnap nyilvánosságra hozott adataiból. Az MTI szemléje szerint Trump 25 százalékon áll a vita előtt mért 26 százalékkal szemben. „The Donald” annak ellenére is vezet, hogy a vita részvevői közül az ő teljesítményét ítélték a leggyengébbnek, és őt tartják a legkevésbé szerethetőnek az aspiránsok közül. Persze kérdéses, sikeres lehet-e, hiszen a FiveThirtyEight összefoglalójából kiderül: aki nyáron a voksolók negyedének meggyőzésével vezetett a demokrata vagy republikánus előválasztási kampányban, még az elnökjelöltséget sem tudta elérni. Egyedül egy elnökjelölt-aspiránsból lett elnökjelölt huszonvalahány százalékos nyári elsőséggel: Mitt Romney 2012-ben úgy vezetett nyáron, hogy csak a republikánus előválasztók 21 százalékát győzte meg.
A HuffPost azonban nem tántorít elképzelésétől, továbbra is szórakoztatásnak veszik Donald Trump minden megnyilvánulását. Shea és Grim minapi újabb közleményében azt írta: az elmúlt egy hónapban megbizonyosodtak arról, hogy Trump nem olyan legitim aspiráns, akinek komoly közpolitikai elképzelései lennének, és szerintük nem tudná előrevinni az országot. Hozzátették: Trump megvezeti az újságírókat, de ők nem vesznek részt ebben.
Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet Egyesült Államokkal foglalkozó kutatója az MNO-nak azt állította, hogy „egyes kisebb vagy réteg jellegű lapok” megtehetik azt, amit a HuffPost, ám nem tudja elképzelni, hogy „a New York Times vagy a Washington Post csak azért nem ír valakiről, mert nem tetszik neki az illető (főleg akkor, ha esélyes/népszerű a jelölt)”. Elmondása szerint a Fox News is jó példa erre, mert a csatorna ausztrál származású tulajdonosa, Rupert Murdoch és Donald Trump kapcsolata „nem volt soha felhőtlen, mégis rendszeresen szerepel Trump a Foxon, mert ki kell szolgálni a közönséget”.
Trump esetében a fentiek nem igazán működnek a kutató szerint, mert a republikánus elnökjelölt-aspiráns nagyjából annyira ismert az Egyesült Államokban, mint Győzike meg Kis Grófo itthon: bármit csinál, valahol hír lesz belőle, és eljut az olvasókhoz. Ide kívánkozik egy hazai példa is Rogán Antal bulvárszerepléseiről, nem csak a szeriőz lapokban kell megnyerni a választást, főleg úgy, hogy a komoly lapok olvasottsága is folyamatosan csökken”. Hozzátette: a HuffPost eljárása valójában nem sokaknak szúr szemet, mivel sokan a Facebookról és a többi közösségi csatornáról kattintanak át, és „talán meg sem nézik az url-t a telefonjukon a metróban”.
„A HuffPost persze jó hírverést csinál így magának, kicsit az eltartott kisujj esete ez szerintem, mert írni mindenképpen kell Trumpról, ő hozza a kattintást” – tette hozzá Ugrósdy Márton, aki szerint az elhallgatás nem működhet, Trump pedig „rá is játszhat a népszerűségére azzal, hogy kvázi »félnek tőle« az establishment tagjai. Ezzel még akár nyerhet is Trump, hiszen a kampányának az egyik jelentős üzenete az, hogy a politikusok és a politikai elit tagjai hülyék. Az ő kezében ez egy újabb bizonyíték lehet erre” – zárta szavait a szakértő.
