Egy igazi troll a legnépszerűbb republikánus

Donald Trump ráérzett arra, hogyan lehet kitűnni a Republikánus Párt számtalan elnökjelölt-aspiránsa közül.

A 69 éves, szőkére festett Donald Trump régi motoros már az amerikai szórakoztatóiparban, hiszen miután az ingatlanbizniszben bődületes pénzekre tett szert, valóság-show-t és beszélgetős műsort is készített. A politikában ugyancsak régi motoros, már három elnökválasztási kampányban fontolgatta indulását – 1988-ban, 2004-ben és 2012-ben –, és már három pártban is politizált: a republikánusoknál kezdett, majd az úgynevezett Reformpártban próbálkozott, átutazott a demokratákhoz is, végül visszatért a Republikánus Párthoz. A rendkívül ellentmondásosnak tartott Trump június 16-án jelentette be, hogy elindul a párt előválasztásán, hogy ő legyen a republikánusok elnökjelöltje a 2016-os elnökválasztáson.

Így állnak a republikánusok

A Republikánus Párt szimpatizánsai között 18%-kal vezet Donald Trump, mögötte 15%-kal Jeb Bush, a többi jelölt nem ért el kétjegyű támogatottságot a CNN–ORC-felmérésben. Egyébként már rengetegen jelezték részvételüket a kampányban a fentieken kívül, konkrétan ők: Ben Carson, Chris Christie, Ted Cruz, Carly Fiona, Lindsey Graham, Mike Huckabee, Bobby Jindal, John Kasich, George Pataki, Rand Paul, Rick Perry, Marco Rubio, Rick Santorum és Scott Walker. Volt még két, hivatalosan bejelentkezett jelölt is, de később visszavonták kandidálásukat. Olyanok is akadtak, akiket jelöltként vettek számításba a tengerentúli sajtó munkatársai, de formálisan tagadták, hogy elindulnának. Így tett például a 2008-as elnökjelölt John McCain és a 2012-es elnökjelölt Mitt Romney is – mindketten a jelenlegi elnöktől, Barack Obamától kaptak ki.

A skót és német felmenőkkel rendelkező üzletember gyengén kezdett, de sorozatos médiahekkjei révén – elvégre a médiához nagyon ért – július végére átvette a vezetést a republikánusok között a legtöbb közvélemény-kutatás eredményei szerint. Erre egyébként nem először volt példa: 2011-ben, amikor még fontolgatta az indulást – sokak szerint ezzel csak valóság-show-ját reklámozta, és végül nem jelentkezett be az elnökjelöltségért – szintén vezetett. De mégis mivel érte el azt, hogy például a CNN és az ORC közös felmérésében már 18 százalékos a népszerűsége az összes jobboldali jelölt között, három százalékkal megelőzve a Bush-klán legújabb aspiránsát, Jebet?

„Sokaknak azért imponál, mert éppen a balhés megnyilvánulásaival lóg ki a többi republikánus jelölt közül, és ki mer mondani olyan dolgokat, melyek egy elnökválasztáson általában nem szalonképesek. Ráadásul nem kímél senkit és semmit. Legutóbbi, július 11-ei, phoenixi beszéde során hetven perc alatt huszonhárom embernek szólt be – republikánusoknak és demokratáknak egyaránt –, és számos nagyvállalatot is elküldött melegebb éghajlatra” – közölte az MNO megkeresésére Péczeli Anna, aki a Budapesti Corvinus Egyetemen tanársegédként, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjában pedig tudományos munkatársként tevékenykedik. Hozzátette: másik komoly előnye a stabil anyagi háttér, melynek köszönhetően többszörösét tudja majd hirdetésekre költeni.

Donald Trump – aki Hillary Clintonnak is beszólt áprilisban, feltéve a kérdést: ha a férjét sem tudja kielégíteni, hogyan tudná egész Amerikát – két olyan témához nyúlt hozzá, amely a politikai korrektség által uralt amerikai közbeszédben afféle tabutémának számított korábban. A mexikói migránsokról kijelentette, hogy nőket erőszakolnak, és ha elnökké választják, akkor megerősíti a határ védelmét. Kijelentései a spanyol ajkú, főleg mexikói származású amerikaiak körében hatalmas felháborodást váltottak ki, ugyanakkor a többi elnökjelölt-aspiráns számára utat nyitott: Scott Walker és Rick Santorum is bevándorlásellenes nyilatkozatokra ragadtatta magát. Ugrósdy Márton, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója ezzel kapcsolatban július elején az MNO-nak kijelentette: szerinte összességében több szavazót veszíthetnek ezzel a republikánus jelöltek – akik csak a demokratákkal összevetve tűnnek bevándorlásellenesnek –, mint amennyit szereznek, a téma ugyanis nem mobilizál eléggé.

Így állnak a demokraták

A Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsainak névsora nem olyan terjedelmes, mint a republikánusoké, csupán hatan szerepelnek rajta, név szerint Lincoln Chafee, Hillary Clinton, Martin O’Malley, Bernie Sanders és Jim Webb. Náluk is akad olyan, akit szóba hoztak már a jelöltséggel, de tagadta, hogy indulna, például John Kerry és a sokak által várt Elizabeth Warren. A demokraták versenyében mindenki Hillary Clinton sima győzelmét várta azután, hogy az egykori külügyminiszter, Bill Clinton exelnök neje bejelentette indulását, ám azóta az igazi szocialistának mondott – ez az USA-ban szitokszónak hat – Sanders fokozatosan csökkenti hátrányát. Júniusban a demokraták 15%-a támogatta, július végén pedig már 19%-a, míg Clinton 56%-on áll a CNN–OPC-felmérés szerint.

Sandersszel kapcsolatban Péczeli Anna kijelentette: valószínűleg balra fogja húzni Clinton kampányát, de megszorongatni nem tudja majd a volt elnök nejét. Sanderst az is gyengíti, hogy nincs konkrét végrehajtói tapasztalata, ráadásul idősebb Clintonnál, így a demokraták nem küldenék szívesen a republikánusok elleni csatába.

A mexikóiakkal kapcsolatos kijelentéseit követően a nagy tévétársaságok szerződést bontottak Trumppal, és nem közvetítették a cégei által rendezett Miss Universe és Miss USA szépségversenyeket. Az NBC – és ez fájhat leginkább Trumpnak – pedig kirúgta az általános ismertsége legfőbb forrásának számító, már említett valóság-show-ja, A gyakornok műsorvezetői székéből, írta múlt hétvégén a Magyar Nemzet Magazin. Ám népszerűségén sem ez, sem a McCain-eset nem ejtett csorbát. De mit is mondott pontosan a politikai megnyilvánulásai miatt sokat kritizált, de köztiszteletben álló egykori hadifogolyról? „Nem háborús hős. Csak azért tekintik annak, mert fogságba esett. Én inkább azokat kedvelem, akik nem hagyják magukat foglyul ejteni, oké?” – mondta Trump, ledobva ezzel a bombát az amerikai közbeszédre. Napokig csak arról lehetett olvasni, ki és hogyan ítéli el a fenti mondatokat, mindenki azt hitte, hogy a republikánus választók is mélységesen felháborodtak, és elhatárolódnak Trumptól. Ám a közvélemény-kutatási adatok sorra bizonyítják: nem így történt. Péczeli Anna szerint azonban a McCain-beszólásnak volt népszerűséget visszavető hatása. „Ha elenged még néhány ilyen, rossz célpontra találó sértést, könnyen elfogyhat ez a hatalmas előny, hiszen sokszor már-már gyerekes kirohanásaival éppen az »elnöki imázsát« vágja haza. Emellett a frissen belépő jelöltek általában magasan indítanak, de a kampány előrehaladtával rendre mérséklődik ez az előny, Ted Cruz például 12-ről 4 százalékra esett vissza az indulási szándékának bejelentése óta” – mondta lapunknak a szakértő. De mégis mi lehet Trump titka?

Az sem baj, ha rosszat mondanak rólad, csak beszéljenek arról, amit teszel – nagyjából így szól a politika egyik örök érvényű igazsága (amelyet egyébként Gábor Zsazsától eredeztetnek – a szerk.), és ezt Donald Trump is nagyon jól tudja. A FiveThirtyEight egyik cikkében arra mutatott rá, hogy az ingatlanmágnás indulásának bejelentése óta dominálta a republikánus elnökjelöltekről szóló híradásokat. A hírek majdnem fele róla szólt, a legnépszerűbb keresőmotor, a Google adatai szerint az emberek 62 százaléka rá volt kíváncsi, nem a többi aspiránsra. Megosztó kijelentései miatt egyre többen érdeklődtek iránta, a média pedig hozta a megosztó mondatokról szóló híreket, kiszolgálta – és alakította – az olvasói igényeket.

A harag mint felhajtóerő

A The Washington Post egyik szerzője is kíváncsi volt arra, mitől lehet a politikus ilyen népszerű, így körbejárta Trump támogatóit és rokonait New York állam vidéki részein. Arra jutott, hogy a Trump hívei dühösek. Haragszanak Obamára, a kongresszusi képviselőkre és úgy általában a politikára – és ezzel nincsenek egyedül: a republikánusok körében fokozatosan csökkent az intézményekbe vetett bizalom az Obama-adminisztráció két ciklusa során. A politika iránt érzett haragot Trump használhatja ki leginkább Christopher Ingraham szerint, mert ő nem olyan karrierista politikus, mint fő ellenfelei – Jeb Bush, Marco Rubio vagy Ted Cruz –, hanem kvázi kívülről érkezett a politikába. Emellett a republikánusok többsége erős vezetőt küldene a demokraták elleni harcba, Trump rengeteg markáns megnyilvánulása pedig azt a látszatot keltheti, hogy erős vezető – áll a lapban.

A The Huffington Post eljárása – miszerint a Trumpról szóló híreket nem a politikai, hanem szórakoztatóipari rovatban közölték – pedig akár kontraproduktív is lehetett, hiszen ezt az információt sokan átvették és kritizálták, még nagyobb nyilvánosságot adva az elnökjelölt-aspiránsnak – tehetjük hozzá. A FiveThirtyEight szerzői szerint sokkal rosszabb, ha egy jelöltet teljesen elhallgatnak, ignorálnak – mint ahogy például a libertariánus Rand Paullal teszi az amerikai sajtó –, mert úgy jóval kevesebb támogatót és pénzt tud összeszedni. Persze a pénzzel Trumpnak nincs különösebb gondja, a brit The Guardian összeállítása szerint ha Trump lesz az amerikai elnök, az lesz a 458. elnöksége – ennyi céget vezet ugyanis legalább névleg az iparmágnás.

A FiveThirtyEight azonban figyelmeztetett: közel sem biztos, hogy Trump népszerűsége megmarad, ugyanis a trollkodás csak ideig-óráig kifizetődő. 2008-ban Sarah Palin, John McCain alelnökjelöltje – akiről film is készült – azzal vívott ki komoly népszerűséget, hogy folyamatosan megbotránkoztatta a demokratákat, ám néhány szerencsétlen megnyilatkozással lerombolta az egészet. 2012-ben Newt Gingrich építette trollkodásra a kampányát, ám ő sem tudott elnökjelöltté válni – áll a cikkben. Trump azzal újított, hogy nem félt saját párttársaiba sem beleszállni két lábbal, csak azért, hogy róla beszéljenek.

Könnyen lehet, hogy Trump csak azért lehet sikeres a kampány e korai szakaszában, mert egyrészt máris mozgósíthatta szinte a teljes potenciális táborát, másrészt rengeteg jelölt közül 15-18 százalékkal vezetni nem nehéz. Így viszont elképzelhető, hogy Trumpot a republikánusok 80-85 százaléka utálja, s ha kevesebb jelölt lesz versenyben a visszalépések következtében, Trump helye is változhat a népszerűségi rangsorban – írják a FiveThirtyEight szerzői. Kérdéses, hogy így van-e, a CNN–OPC-felmérésből ugyanis az derül ki, hogy a republikánus választók 52 százaléka szeretné, ha versenyben maradna, 42 százalékuk viszont nem kedveli. De még az őt nem kedvelő republikánusok 42 százaléka is azt szeretné, ha Trump egyelőre nem lépne vissza.

„Úgy gondolom, hogy nincs valós esélye. Arcpirító bevándorlásellenes megjegyzései ellenére konkrét programot még nem nagyon hallottunk tőle. Ráadásul beszédeivel a republikánusok számára fontos társadalmi csoportokat idegenít el – például a latínókat, akiknek a megnyerése kulcsfontosságú lenne a választási győzelemhez –, ami miatt maga a Republikánus Párt vezetése sem támogatja. Többször kérték tőle, hogy fogja kicsit vissza magát, mert árt a pártnak” – mondta az MNO-nak Péczeli Anna. Szerinte könnyen lehet, hogy végül még a Republikánus Párt jobboldala – azon belül is az a kis szegmens, amely Trumpot támogatja – is inkább egy mérsékelt jelölt mellett teszi majd le a voksát, ha azt tartja szem előtt, hogy kinek van reális esélye a győzelemre 2016 novemberében.

Péczeli Anna szerint az augusztus 6-ai első előválasztási vitán „kipukkad a lufi, és a többi republikánus jelölttel szembeni vitában valószínűleg kibuknak Trump vezetői és politikusi hiányosságai, és a jelöltségre egyébként sokkal alkalmasabb és felkészültebb versenyzők támogatottsága meg fog emelkedni Trump rovására. Az általános választásokon én például jóval nagyobb esélyt látok egy Clinton–Bush-, mint egy Clinton–Trump-párharcra.”

A szakértő úgy látja, Trump jelentősége egyrészt az, hogy a bevándorlás kérdését az előválasztások egyik kulcskérdésévé emelte, másrészt pedig akkor lehet érdekes a politikus, ha úgy dönt, hogy mégsem száll ringbe a republikánusok hivatalos jelöltségéért, hanem az általános elnökválasztásokon inkább függetlenként indul. Ekkor ugyanis jó eséllyel a republikánus jelölttől fog elhappolni fontos szavazatokat, és a demokrata jelölt malmára hajthatja a vizet.

Ki áll az egész mögött?

Trump sikereinek egyik kulcsa a kampánytanácsadója, Corey Lewandowski. Az üzletember január óta a Trump-csoport politikai tanácsadója, korábban különböző kisebb republikánus előválasztási kampányokban és bizottságokban tevékenykedett. New Hampshire-i időszakából egykori munkatársai úgy emlékeznek rá, hogy jó munkabírású, bombát robbantani mindig kész politikai tanácsadó volt – írja portréjában a Politico. Évente 250 ezer dollárt (közel 70 millió forint) is elkért munkájáért, mivel hatfős családot és nagy házat tart fenn.

A negyvenéves Lewandowski szegény családban nőtt fel Massachusettsben, Ronald Reagan miatt lett republikánus, és a helyi egyetemen szerzett alapképzési diplomát, majd áttette székhelyét Washingtonba, ahol politikatudományból mesterizett. 2002-ben segített először kampányban, Bob Smith-szel való együttműködése viszont azt jelentette, hogy elszigetelte magát a Republikánus Párttól, így lobbistának állt, 2008-ban pedig az Amerikaiak a Fejlődésért (AFP) nevű szervezetnél kötött ki. Innen tért vissza a New Hampshire-i republikánusok közé, az AFP ugyanis az államban más republikánusok ellen indított jelölteket a párt előválasztásai során, Lewandowski pedig jól szerepelt. Végül Trumpnál kötött ki, akivel több közös pontjuk is akad: például folyton öltönyben mutatkoznak, és nincs más választásuk, mint együtt dolgozni. Trumppal egy komoly tanácsadó sem dolgozna együtt Washingtonból, Lewandowskinak pedig egyelőre ő a legnagyobb fogása mint tanácsadó. Az a dolga, hogy Trumpot a képernyőkre juttassa, és mindig nagy közönség előtt mondjon beszédeket az elnökjelölt-aspiráns. Egyelőre jól megy neki.