Átértelmezett japán pacifizmus

A szigetország lakosságának jelentős része ellenzi az új biztonságpolitikát.

Japánban egyre többen félnek attól, hogy az Abe Sindzó konzervatív miniszterelnök által fémjelzett jelenlegi tokiói vezetés nem okult a múlt hibáiból, és a pacifizmus feladásával az annak idején háborúhoz vezető ballépések megismétlését kockáztatja. A kormány tavasszal a parlament elé terjesztette azt az új nemzetbiztonsági törvényt, amely szakított a második világháború óta élő tabuval, így engedélyezné Japán számára a kollektív önvédelem gyakorlását, és lehetővé tenné a japán katonák külföldi bevetését.

Kuragane Kei, a szegedi egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója szerint fontos meghatározni, mit is jelent a pacifizmus. A legszűkebb jelentésében Japán pacifizmusa mint irányadó filozófia változatlan maradt, nem történt módosítás az alkotmány 9. cikkelyében, amely kimondja: a szigetország örökre lemond az offenzív haderő alkalmazásáról.

Az elemző lapunknak elmondta, Abe Sindzó biztonságpolitikája csupán tágítani próbálja a pacifizmus definícióját az úgynevezett proaktív pacifizmus felé azzal, hogy pontosítja az előfeltételeket egy-egy konkrét helyzetben: például ki és hogyan döntene az önvédelmi hadsereg küldéséről. – A szigetország történelmében eddig még nem történt alkotmánymódosítás, s a békealkotmánynak köszönhetően Japán az utolsó hetven évben egyszer sem üzent hadat, s erre sok japán büszke – fogalmazott a Japán-szakértő. Mint mondta, Abe biztonságpolitikai törvényjavaslatait azért érik bírálatok, mert nincsenek kevesen azok, akik szerint egyáltalán nem lenne szükség a kollektív önvédelemre, mivel az esetleges fenyegetéseket a jelenleg érvényes individuális önvédelem keretében el lehet hárítani. A bírálók úgy látják, hogy a kormány valós szándéka a háborúba való beavatkozás lehetőségének tágítása, s az Egyesült Államoknak való alárendeltség erősítése.

Az említett törvényjavaslatot július 16-án fogadta el az alsóház, most a felsőházban folytatódik a vita. A japán alkotmány szerint hatvan napjuk van a szenátoroknak a tervezet megszavazására, amennyiben ezt nem teszik meg, az alsóháznak kétharmados többséggel kell elfogadnia az új törvényt. Ez a többség egyébként a kormánykoalíció rendelkezésére áll. Kuragane Kei szerint legkésőbb ősszel kerül pont a folyamat végére. Az egyetemi oktató ugyanakkor megjegyezte: a kormánypárt népszerűsége hónapok óta csökken, a közvélemény-kutatások szerint jelenleg nagyjából ötvenszázalékos az elutasítottsága. – Éppen ezért a kabinet óvatosan kezeli ezt az ügyet, hogy ne tűnjön provokatívnak, erőszakosnak – mondta az elemző, hozzátéve: a japán társadalom jelentős része hevesen ellenzi az Abe Sindzó-féle biztonságpolitikát.

Washington viszont már július közepén üdvözölte a kormány védelmi politikáját. A Japán-szakértő nem vár lényegi amerikai befolyást a biztonsági együttműködésben. Érdekessé akkor válhat ez a kérdés, ha váratlanul alakulna ki egy olyan konkrét körülmény, amely sürgetné a szigetországot a kollektív védelmi együttműködésre. Kuragane Kei a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) vagy az Okinaván lévő amerikai katonai bázisok körüli viták ellenére változatlanul kiválónak nevezte Japán és az Egyesült Államok viszonyát.