Görög dráma: már sosem lesz vége?

Előre hozott választások jöhetnek Görögországban, a befutó meglepő módon Ciprasz lehet.

A görög kormány rövid, de rendkívül intenzív tárgyalások után augusztus 11-én kedden megegyezett partnereivel az új hároméves hitelegyezmény feltételeiről és az első részlet folyósításának körülményeiről. Az athéni parlament pedig péntek reggel nagy többséggel már áldását is adta az egyezményre.

Szólhatna így is egy beszámoló, de semmi sem lenne megtévesztőbb.

„Bármit is csinálsz, hagyd abba! A szirizások mészárolják éppen egymást a parlamentben!” – hívta fel a figyelmemet egy Görögországból érkezett SMS. S csakugyan. A viharos korszakokban bővelkedő görög parlamentarizmus történetében is példa nélkülinek számít az a személyeskedő adok-kapok, amellyel az éppen kormányzó Sziriza (a nemzetközi hitelezőkkel történő) megállapodáspártivá átlényegült, valamint azt ellenzőként rögzült csapatai estek egymásnak. A kölcsönös politikai támadások és a tudatos parlamenti obstrukció egyvelegének következtében az állandó parlamenti bizottságok délelőtt kezdődött ülése estébe nyúlt, a parlament elnökségének pedig a plenáris ülést előkészítő félórásra tervezett ülése többórás feszült vita után jóval éjfél után szavazási patthelyzetbe torkollott. Zavarral vegyes, feszült vita után a parlament első elnökhelyettese bejelentette, hogy megváltoztatná korábban leadott szavazatát, így az újraszavazás során a patthelyzet megoldódott.

Az ország további sorsa szempontjából sorsdöntő hitelegyezménnyel kapcsolatos plenáris ülés az aznapi nonstop készenléttől, bizottsági és frakcióülésektől eleve kimerült és álmos képviselőkkel éjjel kettőkor kezdődött. Négy óra tájban jelentette ki a szélsőjobboldali Arany Hajnal vezetője, hogy ebben az országban, ilyen hajnali órákban katonai puccsokra s nem parlamenti vitákra szoktak sort keríteni. A név szerinti szavazás végül is reggel kilenckor kezdődött, melynek során a 300 fős parlamentben 222 képviselő támogatta az egyezményt. Ez a kényelmes többség azonban csak azért jöhetett létre, mert három ellenzéki párt, a politikai életet 1974 óta uraló Új Demokrácia és Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok), valamint az alig több mint egy éve létrejött, balközép irányultságú Potami (Folyó) képviselői egységesen az egyezmény mellett szavaztak. Így tettek a kisebbik kormánypárt, a Független Görögök képviselői is. A Sziriza 149 képviselőjéből azonban 47-en nem támogatták a kormányjavaslatot.

A vita hevessége kizárja, hogy a vezető kormánypárt szakadás nélkül élje túl a vitát. A Sziriza Baloldali Platformjának vezetője máris bejelentette, hogy parlamenten kívüli baloldali erőkkel szövetkezve új megszorításellenes társadalmi mozgalmat indít, amelyet a kormány egy új párt létrehozására irányuló lépésként értékelt.

A parlamenti vita és szavazás legfőbb rövidtávú következménye belpolitikai. A kormány is úgy ítéli meg, hogy a helyzet fenntarthatatlan, ezért máris bejelentette, hogy a hitelegyezmény partnerek általi elfogadását követően augusztus 20-a után bizalmi szavazást fog kérni.

Amelyet nyilván el fog veszíteni.

A hitelegyezmény parlamenti sikerét biztosító ellenzéki pártok máris kizárták annak lehetőségét, hogy bizalmat szavazzanak a kormánynak. A kormány memorandumokkal kapcsolatos beterjesztéseit pedig július közepe óta harmadszor leszavazó szirizás képviselők többsége számára sincs visszaút.

Ebben az esetben Ciprasz elvben alakíthat egy, a Potami bevonásával felálló hárompárti kormányt, vezethet egy nemzeti egységkormányt, vagy rövid időre átadhatja a kormányzást egy ügyvezető szakértői kormánynak. Mindezek a forgatókönyvek nem zárhatók ki, de magam nagyon kis esélyt adnék ezeknek. Úgy vélem, hogy a legvalószínűbb előre hozott választások megtartása legkésőbb októberben, amelyben a Ciprasz vezette Sziriza jó eséllyel szerezhetné meg az első helyet.

A pillanatnyi görög belpolitikai élet egyik paradoxonja, hogy a 2015. januári választásokon a megszorítások korszakának végét ígérő és ezzel győzedelmeskedő politikus, úgy tűnik, hogy egy újabb nadrágszíjmeghúzásról szóló szerződés aláírása után is győztes lehet.

Az okok sokfélék. Az egyik legfontosabb a vetélytársak hiánya. Saját dezertáló s Cipraszt balról bíráló párttársai joggal mondhatják, hogy ők képviselik a Sziriza valódi szellemiségét. Igazuk lehet. Azt azonban nem teszik hozzá, hogy az egykori, 4 százalékos Szirizáét. Abban, hogy az alakulat nagy, 36 százalékos párt lehetett, a karizmatikus vezetők iránt fogékony görögországi választói közegben döntő szerepe van Ciprasz személyiségének. Nagyon fontos, hogy fiatal emberről van szó. A görög választók ugyanis tömegesen igyekeznek szabadulni attól, amit a letűnt idők politikai maradékának értékelnek. Az is valószínűsíthető, hogy bár a kormányfő a megszorítások végét ígérte, választóinak többsége ennél kevesebbel is beérte. Ő legalább keményen tárgyalt a hitelezőkkel. Nem kizárólag rajta állt, hogy nem tudott többet kihozni a helyzetből. Ciprasznak azt egyelőre elhiszik, hogy ő legalább megpróbálta, s ez egyelőre fontos.

A hitelegyezmény zsebet érintő következményeit ugyanis csak az ősz folyamán fogják megérezni a választók. Szeptemberben várható az energiapiac liberalizálása. A görög villamos műveknek le kell mondania lignitbányáiról és villamos erőművei egy részéről. Októberben esedékes az agrárnépességet sújtó intézkedéscsomag. Adóemelés, a csökkentett árú üzemanyag-juttatás megszűnése, valamint az általános ingatlanadó idei első részlete befolyásolhatja a parasztság pártpreferenciáit. Tudni kell, hogy részben az ingatlanadó miatt az előző kormányra megorrolt s Szirizához átpártolt parasztság segítette januárban győzelemre Cipraszt. Az is ismert, hogy ebben a társadalmi csoportban erős az egymáshoz való igazodás, többnyire tömbben szoktak szavazni. Ciprasznak nagyon ügyesen kell politizálnia, ha meg akarja őrizni frissen szerzett befolyását. Novemberben esedékes a problémás lakáshitelek tovább nem halasztható rendezése.

A politikai nyár csak a politikusok számára volt forró. A görög választó most inkább nyaral. Ősszel azonban más lesz a helyzet, s Ciprasznak érdekében állhat még ez előtt bebiztosítania a parlamenti hátországát. A görög kormány ezért sietett, hogy augusztus 20-ra megkapja az első 25 milliárdos részletet. Ebből 10 milliárdot szánnának a bankok feltőkésítésére. A bankrendszer rendbetétele azért sürgős, mert jövőre a problémás pénzintézetek esetében már a betétekhez is hozzá kellene nyúlni, s ezt a kabinet mindenképpen szeretné elkerülni.

Az első részletből fizetnék ki a júliusban kapott 7,2 milliárdos áthidaló kölcsönt, a 20-án lejáró 3,2 milliárdos EKB-kötvényt és a szeptemberben esedékes IMF-részletet. A kormány nagyon reméli, hogy ebből a pénzből kifizetheti a belföldi vállalkozók felé fennálló 3 milliárdos tartozását is. Ezáltal némi friss pénz jutna a reálgazdaságba, ami egy kicsit lassíthatná a megint meglódult munkanélküliség növekedését. A tőkemozgások korlátozása következtében csak júliusban 16 ezerrel csökkent a munkahelyek száma, s attól tartanak, hogy a munkanélküliség rátája megközelítheti a 30 százalékot.

Az európai partnerek felől érkező üzenetek optimizmusra adnak okot. Noha a német illetékesek szerint nem kellene annyira sietni, az Európai Bizottság és sok más politikai vezető a gyors megegyezés híve.

Erősen kérdéses azonban az IMF részvétele. Az athéni tárgyalások küldöttségvezetője szerint az egyezménnyel komoly eredményt sikerült elérni. A valutaalap azonban csak akkor vehet részt egy újabb görög programban, ha az államadósság fenntarthatóvá válik, jelenlegi becslések szerint pedig a GDP-arányos mutató 2016-ban 201 százalékra ugrik. 2022-ben csökkenhet 160 százalékra, és csak 2033-ban eshet a 122 százalékos szintre. Az európai partnerek szerint ezen a törlesztési idő meghosszabbításával lehetne segíteni. Az IMF azonban ezt nem tartja elegendőnek, álláspontjuk az, hogy a „haircut”, vagyis a legalább részleges adósságelengedés elkerülhetetlen.

A görög választót azonban az államadósság alakulásának fenti tendenciájától a reménytelenség érzése fogja el. – Azzal kecsegtetnek bennünket – mondaná –, hogy 2030-ban már csak 122 százalék lesz az államadósság. Először is azt meg is kell érni. Másodszor: mit kezdjünk ezzel az eredménnyel, amikor a válság kitörésének kezdetén 120 százalékon állt a mutató? 2030-ban kezdődik minden elölről?

A szerző az ELTE professzora, görög származású magyar szociológus

A görög kormány rövid, de rendkívül intenzív tárgyalások után augusztus 11-én kedden megegyezett partnereivel az új hároméves hitelegyezmény részleteiben és az első részlet folyósításának feltételeiben. A görög parlament pedig péntek reggel nagy többséggel már áldását is adta az egyezményre.

Szólhatna így is egy beszámoló, de semmi sem lenne megtévesztőbb.

„Bármit is csinálsz, hagyd abba! A szirizások mészárolják éppen egymást a parlamentben!” – hívta fel a figyelmemet egy Görögországból érkezett sms.

S csakugyan. A viharos korszakokban bővelkedő görög parlamentarizmus történetében is példa nélkülinek számít az a személyeskedő adok-kapok, amellyel az éppen kormányzó Sziriza (a nemzetközi hitelezőkkel történő) megállapodás-pártivá átlényegült, valamint azt ellenzőként rögzült csapatai estek egymásnak. A kölcsönös politikai támadások és a tudatos parlamenti obstrukció egyvelegének következtében az állandó parlamenti bizottságok délelőtt kezdődött ülése estébe nyúlt, a parlament elnökségének pedig a plenáris ülést előkészítő félórásra tervezett ülése többórás feszült vita után jóval éjfél után szavazási patthelyzetbe torkollott. Zavarral vegyes feszült vita után a parlament első elnökhelyettese bejelentette, hogy megváltoztatná korábban leadott szavazatát így az újraszavazás során a patthelyzet megoldódott.

Borostás honatyák

Az ország további sorsa szempontjából sorsdöntő hitelegyezménnyel kapcsolatos plenáris ülés az aznapi nonstop készenléttől, bizottsági és frakcióülésektől eleve kimerült és álmos képviselőkkel éjjel kettőkor kezdődött. Négy óra tájban jelentette ki a szélsőjobboldali Arany Hajnal vezetője, hogy ebben az országban, ilyen hajnali órákban katonai puccsokra, s nem parlamenti vitákra szoktak sort keríteni. A név szerinti szavazás végül is reggel kilenckor kezdődött, melynek során a háromszáz fős parlamentben 222 képviselő támogatta az egyezményt. Ez a kényelmes többség azonban csak azért jöhetett létre, mert három ellenzéki párt, a politikai életet 1974 óta uraló Új Demokrácia és Pánhellén Szocialista Mozgalom (Paszok), valamint az alig több mint egy éve létrejött balközép irányultságú Potami (Folyó) képviselői egységesen az egyezmény mellett szavaztak. Így tettek a kisebbik kormánypárt, a Független Görögök képviselői is. A Sziriza 149 képviselőjéből azonban 47-en nem támogatták a kormányjavaslatot.

Ciprasz veszít, mégis nyer

A vita hevessége kizárja, hogy a vezető kormánypárt szakadás nélkül élje túl a vitát. A Sziriza Baloldali Platformjának vezetője máris bejelentette, hogy parlamenten kívüli baloldali erőkkel szövetkezve új megszorítás-ellenes társadalmi mozgalmat indít, amelyet a kormány egy új párt létrehozására irányuló lépésként értékelt.

A parlamenti vita és szavazás legfőbb rövidtávú következménye belpolitikai. A kormány is úgy ítéli meg, hogy a helyzet fenntarthatatlan, ezért máris bejelentette, hogy a hitelegyezmény partnerek általi elfogadását követően augusztus 20-a után bizalmi szavazást fog kérni.

Amelyet nyilván el fog veszíteni.

A hitelegyezmény parlamenti sikerét biztosító ellenzéki pártok máris kizárták annak lehetőségét, hogy bizalmat szavazzanak a kormánynak. A kormány memorandumokkal kapcsolatos beterjesztéseit pedig július közepe óta harmadszor leszavazó szirizás képviselők többsége számára sincs visszaút.

Ebben az esetben Ciprasz elvben alakíthat egy a Potami bevonásával felálló hárompárti kormányt, vezethet egy nemzeti egységkormányt, vagy rövid időre átadhatja a kormányzást egy ügyvezető szakértő kormánynak. Mindezek a forgatókönyvek nem zárhatók ki, de magam nagyon kis esélyt adnék ezeknek. Úgy vélem, hogy a legvalószínűbb előrehozott választások megtartása legkésőbb októberben, amelyben a Ciprasz vezette Sziriza jó eséllyel szerezhetné meg az első helyet.

A pillanatnyi görög belpolitikai élet egyik paradoxonja, hogy a 2015. januári választásokon a megszorítások korszakának végét ígérő és ezzel győzedelmeskedő politikus úgy tűnik, hogy egy újabb nadrágszíj-meghúzásról szóló szerződés aláírása után is győztes lehet.

Nincs kihívó

Az okok sokfélék. Az egyik legfontosabb a vetélytársak hiánya. Saját dezertáló, s Cipraszt balról bíráló párttársai joggal mondhatják, hogy ők képviselik a Sziriza valódi szellemiségét. Igazuk lehet. Azt azonban nem teszik hozzá, hogy az egykori, 4 százalékos Szirizáét. Abban hogy az alakulat nagy, 36 százalékos párt lehetett, a karizmatikus vezetők iránt fogékony görögországi választói közegben döntő szerepe van Ciprasz személyiségének. Nagyon fontos, hogy fiatal emberről van szó. A görög választók ugyanis tömegesen igyekeznek szabadulni attól, amit a letűnt idők politikai maradékának értékelnek. Az is valószínűsíthető, hogy bár a kormányfő a megszorítások végét ígérte, választóinak többsége ennél kevesebbel is beérte. Ő legalább keményen tárgyalt a hitelezőkkel. Nem kizárólag rajta állt, hogy nem tudott többet kihozni a helyzetből. Ciprasznak azt egyelőre elhiszik, hogy ő legalább megpróbálta, s ez egyelőre fontos.

A hitelegyezmény zsebet érintő következményeit ugyanis csak az ősz folyamán fogják megérezni a választók. Szeptemberben várható az energiapiac liberalizálása. A görög villamosműveknek le kell mondania lignitbányáiról és villamos erőművei egy részéről. Októberben esedékes az agrárnépességet sújtó intézkedéscsomag. Adóemelés, a csökkentett árú üzemanyagjuttatás megszűnése valamit az általános ingatlanadó idei első részlete befolyásolhatja a parasztság pártpreferenciáit. Tudni kell, hogy részben az ingatlanadó miatt az előző kormányra megorrolt, s Szirizához átpártolt parasztság segítette januárban győzelemre Cipraszt. Az is ismert, hogy ebben a társadalmi csoportban erős az egymáshoz való igazodás, többnyire tömbben szoktak szavazni. Ciprasznak nagyon ügyesen kell politizálnia, ha meg akarja őrizni frissen szerzett befolyását. Novemberben esedékes a problémás lakáshitelek tovább nem halasztható rendezése.

Ősszel ébred a démosz

A politikai nyár csak a politikusok számára volt forró. A görög választó most inkább nyaral. Ősszel azonban más lesz a helyzet, s Ciprasznak érdekében állhat még ez előtt bebiztosítania a parlamenti hátországát. A görög kormány ezért sietett, hogy augusztus 20-ra megkapja az első 25 milliárdos részletet. Ebből 10 milliárdot szánnának a bankok feltőkésítésére. A bankrendszer rendbetétele azért sürgős, mert jövőre a problémás pénzintézetek esetében már a betétekhez is hozzá kellene nyúlni, s ezt a kabinet mindenképpen szeretné elkerülni.

Az első részletből fizetnék ki a júliusban kapott 7,2 milliárdos áthidaló kölcsönt, a huszadikán lejáró 3,2 milliárdos EKB-kötvényt és a szeptemberben esedékes IMF részletet. A kormány nagyon reméli, hogy ebből a pénzből kifizetheti a belföldi vállalkozók felé fennálló 3 milliárdos tartozását is. Ezáltal némi friss pénz jutna a reálgazdaságba, ami egy kicsit lassíthatná a megint meglódult munkanélküliség növekedését. A tőkemozgások korlátozása következtében csak júliusban 16 ezerrel csökkent a munkahelyek száma, s attól tartanak, hogy a munkanélküliség rátája megközelítheti a 30 százalékot.

Lagarde-ék kimaradhatnak

Az európai partnerek felől érkező üzenetek optimizmusra adnak okot. Noha a német illetékesek szerint nem kellene annyira sietni, az Európai Bizottság és sok más politikai vezető a gyors megegyezés híve.

Erősen kérdéses azonban az IMF részvétele. Az athéni tárgyalások küldöttségvezetője szerint az egyezménnyel komoly eredményt sikerült elérni. A valutaalap azonban csak akkor vehet részt egy újabb görög programban, ha az államadósság fenntarthatóvá válik, jelenlegi becslések szerint pedig a GDP-arányos mutató 2016-ban 201 százalékra ugrik. 2022-ben csökkenhet 160 százalékra, és csak 2033-ban eshet a 122 százalékos szintre. Az európai partnerek szerint ezen a törlesztési idő meghosszabbításával lehetne segíteni. Az IMF azonban ezt nem tartja elegendőnek, álláspontjuk az, hogy a „haircut”, vagyis a legalább részleges adósságelengedés elkerülhetetlen.

Végtelen történet?

A görög választót azonban az államadósság alakulásának fenti tendenciájától a reménytelenség érzése fogja el. – Azzal kecsegtetnek bennünket – mondaná –, hogy 2030-ban már csak 122 százalék lesz az államadósság. Először is azt meg is kell érni. Másodszor mit kezdjünk ezzel az eredménnyel, amikor a válság kitörésének kezdetén 120 százalékon állt a mutató? 2030-ban kezdődik minden elölről?