Ha ez így megy tovább, egész Szíria kiürülhet

Lassan nem marad hely a köztünk fekvő országokban, így a szíriai migránsok leghamarabb hazánkban tudnak megállni.

„A köztünk és Szíria, de akár Afganisztán között található országok már gyakorlatilag mind megteltek, így a további menekültek legkorábban nálunk tudnak megállni” – magyarázta csúszdaszerű jelenséget Sógor. Mint emlékeztetett rá, aki Szerbián keresztül érkezik Szíriából, az leggyakrabban Svédország vagy Németország felé tart, és csak átutazóban haladnának át Magyarországon. A menekültáradatra azonban sem energiával, sem infrastrukturálisan nem vagyunk felkészülve, ráadásul Sógor szerint a kerítés nem fogja sem érdemben megállítani, sem elterelni a migránsok hadát, amíg a határőrizet nincs kellően megoldva. A nyomást elsősorban a kiváltó okok rendezése, a háborúk befejezése tudná enyhíteni. Az idejövőknek még a már itt élő szírek is segítenek, Sógor szerint a helyi kisebbség egy szűk csoportja illegális módon látja el őket papírokkal és más egyéb szükséges eszközzel.

„A mostani menekülthullám egy olyan jelenség, amivel senki nem tud semmit kezdeni, Franciaország vagy az Egyesült Királyság sem – utalt a szakértő a mostani, calais-i eseményekre. Mint mondta, ez egy olyan jelenség, amit elsősorban az utóbbi években az Egyesült Államok és bizonyos európai országok hibás Közel-Kelet-politikája okozott.

A szír menekültek szinte kivétel nélkül Törökország felől közelítik meg Európát, de közülük rengetegen meg is állnak a kis-ázsiai országban. Az UNCHR szerint csak az idén júniusban több mint 24 ezer ember érkezett Törökországba Tel Abyad városából és Szíria más északi vidékeiről. A NATO egyik legnagyobb tagországa – amely ma már a legtöbb menekültet fogadja be az egész világon – jelenleg a régióban élő szíriai menekültek mintegy 45 százalékának ad otthont.

„A Szíriából Törökországba érkező menekülteket alapvetően kurdokra és szírekre lehet osztani. Előbbiek, vagyis a kurdok főként az Iszlám Állam térhódítása után indultak meg Északkelet-Szíriából Dél-Törökország kurdok lakta területeire, ahol ad hoc, állami segélyben nem részesülő táborokat hoztak létre nekik – közölte a Törökországban élő Lorencsics Emese, a Kitekintő.hu Közel-Kelet rovatának vezetője. Hozzátette: Kobane felszabadítása után tömegesen költöztek vissza Szíriába, a táborokat elkezdték felszámolni, amik az Iszlám Állam újbóli támadása miatt azonban mára ismét megteltek.

Mint mondta, a török állam által igazgatott és pénzelt szír, valamint a segélyekből fenntartott kurd táborok között jelentős minőségi szakadék húzódik: utóbbiak magánszemélyek és kurd pártok támogatásából működnek, és önkéntesek dolgoznak, jól felszerelt kórház és állandó orvosi ügyelet van, saját mentőautóval rendelkeznek, óvodák működnek, kétszintű oktatás folyik, különböző tanfolyamokat szerveznek, például mozaikrakás, varrás, hímzés, és sportfoglalkozások is vannak. A táborok így némi túlzással kvázi kisvárosokként funkcionálnak. A gyerekekkel – többségében szír – tanárok, valamint pszichológusok is foglalkoznak, segítve ezzel az otthoni borzalmak feldolgozását.

Lorencsics Emese helyszíni beszámolója alapján bár a hivatalos irányítást a török állam és annak köztisztviselői végzik, a menekültek demokratikus választásokat tartanak a táborban, vezetőt választanak, és belső vitákat igyekeznek egymás között megoldani. Az egyik vezető szerint ezt a rendszert szeretnék majd egész Szíriára kiterjeszteni, ha vége a háborúnak, ami szerinte működőképes, hiszen politikailag a tábor ugyanúgy megosztott, mint maga az ország, de közös bennük, hogy elítélik a háborút és a jelenlegi szíriai helyzetet, és egy békés, demokratikus rendszert akarnak a helyére.

A szír menekültek pontos számát nem lehet pontosan tudni, de Kilis határváros lakossága például majdnem megháromszorozódott a beáramló szírek miatt. A táborok kapacitása véges, ezért rengetegen kényszerülnek a városokban meghúzni magukat, ahol üresen álló garázsokban vagy ad hoc sátortáborokban laknak.

„A városokban munkát vállaló szírek panaszkodnak, hogy nehéz a helyzetük, de tudják, hogy a szerencsésebbek közé tartoznak” – mesélte Lorencsics Emese. A szírek elmondása szerint a helyiek lenézik és kihasználják őket; az albérleteket drágábban adják ki nekik, a fizetésük pedig kevesebb, mint a törököké. A törökök természetesen másként látják a helyzetet, ők ugyanis azt hangoztatják, hogy a szírek elveszik a megélhetésüket, hiszen sokkal kevesebbért végzik el ugyanazt a munkát.

Az egyik legnyugatiasabb török városban, Izmirben történt nemrég, hogy boltosok megvertek egy szír kisfiút, aki zsebkendőt árult az utcán, az esetből országos botrány lett. Ugyanakkor nem minden szír gyerek angyal: Isztambulban például nehéz úgy végigmenni néhány utcán, hogy ne próbálnák kizsebelni az embert minden második sarkon.

„Idén januárban egy este, a dél-törökországi Gaziantepben beállított két szír kisgyerek a szervezethez, ahol dolgoztam. A téli hideg ellenére nem volt rendes ruhájuk, pedig egész nap az utcán kéregettek. Enni adtunk nekik, közben pedig elmesélték, hogy miért jöttek hozzánk: nem tudtak elég pénzt összekoldulni, ezért félnek hazamenni, emiatt ugyanis otthon verés vár rájuk” – meséli Lorencsics Emese.

Van egy további rétege a szír menekülteknek, akikről szinte alig hallani. Számarányukat tekintve nem jelentősek, de érdemes őket megemlíteni: ők a tehetős menekültek, akiknek tucatszámra építik az új lakásokat a déli részeken és a nagyvárosokban, így Isztambulban is. Tanulnak, kávéházakban és plázákban töltik az idejüket, márkás ruhákban járnak, és úgy viselkednek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem is illik rájuk a menekült kifejezés, inkább olyanok, mint a vakáción lévő turisták.