Tegnapra virradó éjjel ismeretlenek egy észak-németországi faluban megpróbáltak felgyújtani egy lakást, amelyben menekültek élnek. A támadók az éj leple alatt Molotov-koktélt dobtak be az ablakon, miközben a szomszéd szobában egy nő aludt három gyerekkel. A szerencsének köszönhetően egyikük sem sérült meg. A sokkoló merénylet nem egyedülálló, az utóbbi időben szinte minden hétre jut egy hasonló támadás a készülő, rosszabb esetben a már lakott menekülttáborok, lakások ellen, és rendszeresek a menekültellenes tüntetések is. A hatóságok vonatkozó statisztikái szerint idén már kétszer annyi idegengyűlölettől motivált bűncselekményt követtek el, mint az előző év azonos időszakában, ami jól jelzi, hogy minden politikai retorika ellenére Németországban sem örül mindenki a menekülteknek, és néhányan a legszélsőségesebb lépésektől sem riadnak vissza.
Az utóbbi néhány hónapban súlyosbodó, rekordokat döntő menekültáradat – idén már több mint nyolcszázezer kérelmet adtak be – mellett a németeknek más, régebbi problémákkal is szembe kell nézniük. Ilyen például az elsősorban Kelet-Európából érkező, munkát kereső bevándorlók tömegének kezelése, vagy hogy az ország nyolcvanmilliós lakosságnak már ötöde külföldi származású, illetve az iszlám vallás rohamos terjedése. Ezek a kérdések bőséges muníciót jelentenek a gyenge német szélsőjobboldalnak, amely jól láthatóan új erőre is kapott. Úgy tűnik azonban, hogy ezt politikailag nem tudják készpénzre váltani.
Emlékezetes például a kérészéletű iszlámellenes szerveződés, a PEGIDA esete, amely rövid ideig ugyan tízezreket tudott az utcára csalni, és nemzetközi szinten is megjelent, idővel azonban az érdeklődés alábbhagyott, mára pedig alig hallani róluk. A PEGIDA néhány tagja bejelentette, hogy politikai babérokra törne, és most a menekültkérdés terítékre kerülésével más csoportok is felbukkantak a palettán. Ilyen például a Jobboldal (Die Rechte) nevű dortmundi párt, amely látványos tüntetésekkel, hangzatos szózatokkal, és a közösségi médiában végzett feltűnő kampánnyal hívják fel magukra a figyelmet. Az alig titkoltan neonáci csoport többek között talpig feketébe öltözve végigmasírozott a dortmundi melegek kedvelt találkozóhelyénél, hőzöngő részegeket tessékelt le a metróról, időseknek segített, illetve Stadtshutz néven (amit áthallásos módon SS-ként rövidítenek) polgárőrséget szerveztek, közben pedig kényesen ügyelnek arra, hogy a törvényesség vékony vonalán egyensúlyozzanak.
Az effajta szervezetek megjelenése, a szaporodó támadások a szélsőjobboldal erősödésére utalhatnak, azonban politikai hatásai ennek továbbra sem számottevők. A legnagyobb szélsőjobboldali pártnak számító Nemzeti Demokrata Párt (NPD) a menekültkérdést felhasználva az utóbbi időben szintén aktivizálta magát, és sorra rendezi a tüntetéseket, ám a közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk még így is szinte alig mérhető, néhány százalék körüli. A kevésbé radikális, de ugyancsak bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) szintén 5 százalék körül stagnál.
Ennek oka elsősorban Németország történelmében keresendő, a szélsőjobboldali eszmék ugyanis már-már tabunak számítanak az országban. Emiatt nagyon erősek a rasszizmusellenes és különböző egyenlőségpárti szervezetek, akik – ahogyan azt korábban a PEGIDA, vagy újabban más menekültek ellen szervezett tiltakozások példái mutatják – azonnal ellentüntetésekkel fojtanak el minden radikális megmozdulást. A németeknél a menekültellenesség így sokkal inkább a kormány elhibázott politikájára irányul, és sokszor a (kulturális vagy gazdasági) félelem motiválja, nem pedig rasszizmus vagy idegenellenesség. Jellemző például, hogy még a PEGIDA egykor népszerű megmozdulásait is túlnyomóan egyszerű aggódó polgárok támogatták, a rendezvényeken pedig gyakran megjelent az izraeli zászló.
A tegnapihoz hasonló támadások mögött tehát, ahogy a német kormány fogalmaz „szélsőjobboldali terroristák” állnak, akik csupán egy nagyon apró, ám radikalizmusuk miatt kétségtelenül fenyegető szeletét jelentik a német társadalomnak, és „örök” politikai kisebbségre vannak ítélve.
