Miért nem az öbölországokba mennek a menekültek?

Sivatagon kellene átkelni, menedékjogrendszerük sincs.

„Ide kicsi töredék jön csak” – kezdte beszélgetésünket N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Elmondása szerint ha a szíriai menekültek számára tekintünk, azt látjuk, hogy többségük, négymillió ember a környező országokban – Törökországban, Libanonban, Jordániában – tartózkodik, mert azt reméli, hamarosan visszatérhet otthonába. Európa felé csupán néhány ezren indulnak, így tévedés lenne azt állítani, hogy a szírek elárasztanák a kontinenst, véli a kutató.

Rostoványi Zsolt, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora közölte portálunkkal: az Európa valamelyik országát célországnak tekintő szíriai menekültek száma viszonylag csekély, az összes szíriai menekült mintegy öt százaléka. Az ENSZ Menekültügyi Szervezetének (UNHCR) adatai szerint 2011 áprilisa és 2015 júliusa között összesen 348 540 szíriai (ebből 2014-ben 138 016 fő) kért menedékjogot európai országban, mintegy felük Németországban és Svédországban.

N. Rózsa Erzsébet úgy véli, hogy az öbölországok több okból sem vonzó célpontok a menekültek számára. Az egyik a földrajzi meghatározottság: ezek az államok messze vannak a konfliktuszónáktól, ráadásul hatalmas sivatagokon kellene átkelni, amelyeken nem vezet keresztül sok évezredes, bejáratott útvonal.

A másik ok, hogy az öböl menti gazdag államok korábban rengeteg palesztin értelmiségit fogadtak be, így a friss menekülthullámból érkezőknek nem tudnának állást biztosítani. Alacsonyabb presztízsű munkákra pedig nem vennék rá hittestvéreiket, erre Kelet-Ázsiából toboroznak vendégmunkásokat – mondta N. Rózsa Erzsébet.

Rostoványi Zsolt az MNO kérdésére ezzel kapcsolatban kijelentette: „a bevándorlás különösen az Arab-öböl nagy olajtermelő, illetve -exportáló országaiban évtizedek óta igen fontos szerepet tölt be, mégpedig elsősorban a munkaerő-szükséglet biztosításában. Ezek az országok az olajkitermelés és -export szerepének felértékelődése óta nagy tömegben fogadnak vendégmunkásokat, részint korábban elsősorban arab országokból – Egyiptomból, Jemenből, Irakból –, újabban Délkelet-Ázsiából és Afrikából”.

A legnagyobb és leghatalmasabb öböl menti ország Szaúd-Arábia, ahol 28 millió ember él. Ebből hozzávetőlegesen harminc százalék bevándorló az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2013-as becslése szerint, ez 8-9 millió ember, a szaúdi munkaerő mintegy fele. Az ország migrációs rátája hosszú évek óta negatív, azaz többen vándorolnak el, mint ahányan érkeznek, ebből a szempontból a 2009-es év volt a csúcs, akkor ezer emberre –7,6-os ráta jutott.

Itt is kelet-ázsiai munkások végzik az alantasnak számító munkákat, ám nem mindannyian tudnak dolgozni az országban. Őket a szaúdiak is táborokba terelik, a Middle East Monitor júniusban számolt be az egyik rijádi táborban tapasztalható állapotokról. Négyszáz embert tartottak ott, volt, akit már több mint egy éve, indoklás nélkül. Korlátozták az ügyvédhez való hozzáférésüket, koszos helyen koszos vizet isznak a menekültek, és betegségeket is elkapnak a táborban. Azaz ugyanaz történik, mint a menekülttáborok többségében világszerte – csak épp Szaúd-Arábiában, és nem arabokkal, hanem indiaiakkal, nepáliakkal, bangladesiekkel, pakisztániakkal.

Rostoványi Zsolt szerint egyébként az öböl menti országok nem fogadnak menekülteket a saját területükön. „Szaúd-Arábia például nem ratifikálta az 1951-es Menekültügyi egyezményt, az országban ismeretlen a menedékjogrendszer. Emberi jogi szervezetek részéről emiatt gyakorta éri kritika az öböl menti monarchiákat” – közölte portálunkkal a rektor.

N. Rózsa Erzsébet szerint a palesztinoknak azért is volt könnyebb dolguk, mint a mostani menekülteknek, mert legálisan érkeztek az öböl menti országokba, amelyek nem tűrik az illegális migrációt. Erre utal az is, hogy 2014 októberében a szaúdi belügyi minisztérium bejelentette: egymillió illegális bevándorlót tervez kitoloncolni az országból, amelynek egyik kikötővárosát tavaly nyáron több mint százezer illegális migráns lepte el.

2011-ben kezdődött a „szaúdizálási program”, amelynek célja a szaúdi munkaerő arányának növelése, mindenekelőtt a magánszektorban – mondta Rostoványi Zsolt. Ez a fajta „nacionalizációs” program 2013-tól összekapcsolódott az illegálisan foglalkoztatott külföldi munkaerővel szembeni rendkívül erőteljes fellépéssel. „2014 novembere és 2015 márciusa között mintegy háromszázezer illegálisan foglalkoztatott külföldi munkást toloncoltak ki az országból. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne fogadnák továbbra is szívesen a külföldi munkaerőt, egyedül 2014-ben 1,3 millió új munkavállalási célú vízumot adtak ki” – tette hozzá a rektor.

A szaúdiak és más környező országok inkább pénzzel segítik a menekültkrízis megoldását: táborfenntartásra költenek, valamint karitatív szervezeteket támogatnak az iszlám segítségnyújtás jegyében – mondta el az MNO-nak N. Rózsa Erzsébet. A financiális segítségnyújtásnak két útja van: az egyik a hivatalos állami támogatás, a másik pedig a civil szervezetek és magánszemélyek átutalásai. Utóbbiakat nehéz követni, igaz a hivatalos állami segítségnyújtások sem mindig nyilvánosak. A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója hozzátette: tudomása van arról, hogy Szaúd-Arábia a közelmúltban 50 millió dollárt (13,5 milliárd forintot) adott Törökországnak táborfenntartásra, ám azt nem tudni, hogy ez egyszeri vagy ismétlődő támogatás volt.

Rostoványi Zsolt szerint is jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá a szíriai polgárháború következményeinek kezeléséhez az öböl menti országok. Maguk is szervezői olyan humanitárius jellegű nemzetközi konferenciáknak, amelyek elsődleges célja a pénzgyűjtés. Kuvait például 2013 és 2014 januárjában rendezett ilyen konferenciákat, amelyeken Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár elnökölt – mondta a rektor. Közlése szerint 2013 folyamán az öböl menti államok és civil szervezetek csaknem 1 milliárd dollárral (275,5 milliárd forint) járultak hozzá a szíriai válság következményeinek kezeléséhez. Ebből csaknem 700 millió dollárt Kuvait, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar adott, a többit öbölbeli nem kormányzati szervezetek és az öböl menti államok által létrehozott humanitárius intézmények állták.

„A multilaterális keretek közötti segítségnyújtáson kívül az öböl menti országok bilaterális programokkal is támogatják a szíriai menekülteket befogadó öt közel-keleti országot” – mondta portálunknak Rostoványi Zsolt. Hozzátette: olyan, kifejezetten koordinációs jellegű konferenciákat is tartanak ezek az államok, amelyek elsődleges célja a segélyezési tevékenység összehangolása, illetve a szíriai menekültválsággal kapcsolatos arab szolidaritás demonstrálása.