Ne adj tankot a rendőrnek, mert lelövi a kisebbséget

Amerika rendőrsége az évtizedek alatt katonasággá alakult, és be is vetik az egységeket.

„Ha bármit is köszönhetünk a fergusoni eseményeknek, akkor az az, hogy a rendőrségi militarizáció elszabadult orgiája megkapja a régóta várt figyelmet és zabolát” – írja tavalyi bejegyzésében Glenn Greenwald újságíró. És valóban, a Robotzsarunak öltözött, gépfegyveres, harci járművekkel parádézó rendőrök fényképei bejárták a világsajtót. A liberális beszélgetős műsorok Amerika „brit lelkiismeretétől”, John Olivertől kezdve a közelmúltban visszavonult Jon Stewartig csépelték az egyenruhásokat, akik akár „egy iraki várost is bevehettek volna”.

Jon Stewart műsorában kiemeli, hogy a rasszizmus komoly szerepet játszhatott a fergusoni eseményekben, míg az általa is bemutatott, konzervatívnak mondott Fox News szerint a liberális média csinált faji ügyet az eseményekből. Itt érdemes megjegyezni, mielőtt elmerülnénk a politika mocsarában, hogy az USA-ban „a paramilitáris fegyverek és taktikák bevetése elsősorban a színes bőrűeket érinti” – legalábbis az American Civil Liberties Union (ACLU) szervezet tanulmánya szerint, melyet több rendőrség adataira épít. Glenn Greenwald mindenesetre azt a konklúziót vonta le, hogy azért tudott a rendőrség hadsereggé válni és észrevétlenül rátelepedni az amerikai társadalomra, mert a szegények és a kisebbségek érintettek elsősorban.

Miután a fősordratú média is észrevette, hogy a kisvárosi rendőrök tankokkal nyomulnak, a brit The Economist szépen össze is szedte, hogy mi történt Amerikában, hogyan jutott a kábítószer elleni háború odáig, hogy az észak-dakotai Fargo városkának a tökfesztiválját egy BearCat nevű monstrum védi.

Kezdjük az elején: a Special Weapons and Tactics (SWAT) – ami magyarul annyit tesz, hogy speciális fegyverek és taktikák – csapatait az 1960-as évek végén hozták létre Los Angelesben, hogy kordában tudják tartani a felkeléseket, mondta el a The Economist atlantai tudósítója.

Peter Kraska, a Kelet-kentuckyi Egyetem jogászprofesszorának becslése szerint ezeket az állig felfegyverzett egységeket évente ötvenezerszer vetik be napjainkban, a nyolcvanas években ez a szám csak háromezer volt. Az ötvenezer léleknél népesebb városok 89 százalékában volt ilyen egység a kilencvenes évek végén, ami azt jelenti, hogy csaknem tíz év alatt megduplázódott az arányuk. A kisvárosok is beerősítettek: 2007-re a húsz- és ötvenezer közti lakosságszámú városok több mint nyolcvan százaléka rendelkezett ilyen egységgel, ez a szám a nyolcvanas évek végén mindössze húsz százalékot tett ki. Walpole városka rendőrfőnöke úgy nyilatkozott a témában, hogy sokszor a kistelepülések csak azért tartanak fent ilyen egységet, mert „nem akarnak lemaradni”.

Egy jogi bukkanó miatt nagyon is megéri bevetni a különleges egységeket – hívja fel a figyelmet a The Economist cikke. A lefoglalás szabályai úgy szólnak, hogy elegendő a lehetősége annak, hogy egy vagyontárgy bűncselekményből származik, és a tulajdonost el sem kell hogy ítéljék az ügyben. Amennyiben egy házban drogot találnak, úgy az illető pénze és ingatlana is elúszhat, és perelnie kell, hogy visszaszerezze értékeit.

Mind több rendőrség költségvetésében kap egyre fontosabb szerepet az elkobzott vagyontárgyakból befolyó összeg. A szövetéségi alap, mely mindezt kezeli, indulásának évében 93,7 millió dolláron csücsült, 2012-re ez az összeg közel 6 milliárd dollárra duzzadt.