Valakinek zsíros üzlet lesz az atombank

A kazahsztáni nukleáris tároló 150 milliós költségét kormányok és egy titokzatos cég állja. Ha megnyílik, egyfajta uránboltként kínálhatja áruját.

Bár a tároló pontos üzemelését egyelőre nem részletezte a NAÜ, papíron minden bizonnyal úgy működne, mint egy elosztópont. Az uránnal rendelkező országok ide szállítanák készletüket, a vevők pedig felvásárolnák. Sükösd Csaba, a műszaki egyetem Nukleáris Technikai Intézetének atomfizikusa úgy véli, az eladásra kínált terméknek minden bizonnyal lesz piaca a jövőben. „Több mint harminc olyan ország van jelenleg, melynek nincs atomerőműve, de szeretne építeni. Ehhez alacsony, maximum 20 százalékos dúsítású uránra lesz szükségük, melyet könnyedén be tudnak majd szerezni a nukleáris bankból, mindezt az ügynökség felügyelete mellett” – rögzíti a kutató.

Az uránra ácsingózó országok jelenleg bilaterális megállapodások útján adják-veszik a fűtőanyagot. Azoknak, akik aláírták az atomsorompó-egyezményt, minden ilyen üzletet jelenteniük kell a NAÜ-nek, a szervezet ugyanis igyekszik számon tartani a hasadóanyag minden grammját. Az ellenőrizhetők körén kívül esnek az atomklub azon tagjai, akik birtokolnak atomfegyvert, nekik nem kell értesíteniük az ügynökséget vásárlás esetén.

Mivel az uránvásárlás a NAÜ által nukleáris szempontól biztonságosnak tekintett államok között eddig is zavartalanul folyt, nem teljesen világos, miért kell még precízebben szabályozni a leendő atombankon keresztül a kereskedést. A fenti Westinghouse-példa akár válasz is lehetne a kérdésre, de mint N. Rózsa Erzsébet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója mondja, lehet más magyarázat is, mely egybevág Sükösd Csaba véleményével. Egyszerűen akadnak országok, melyek fejleszteni szeretnék nukleáris kapacitásukat – békés, szimpla gazdasági célból –, ehhez pedig jól jön egy tároló, ahonnan mindig biztonsággal lehet uránt vásárolni. Ilyen az Egyesült Arab Emírségek, mely több millió dollárral száll be a kazahsztáni beruházásba. Ők már most igen aktívak az atomerőmű-építésben, a jövőben a hírek szerint több mint egy tucat létesítményt húznának fel a sivatagban.

De érdeke lett volna Iránnak is az atombank megnyitása, hiszen meglévő erőműveiben komoly mennyiségű uránt használ fel. Még Ahmadinezsád exelnök is tett erre utaló kijelentést. Mivel azonban a NAÜ gyakorlatilag bezárta a világpiacot előtte, Teherán maga szerezte be azt, és önerőből kiépítette a teljes fűtőanyagciklust, melynek révén komoly nukleáris erő van a kezében. A nemrég aláírt Irán–NAÜ megállapodás éppen ennek békés célú használatát hivatott bebiztosítani. Az ügynökség éppen az iráni példával magyarázhatja a fűtőanyagbank létrehozását is, hiszen ha minden megbízható államot engednek hozzájutni felügyelet mellett az uránhoz, akkor senki nem próbálja a maga útját járni és esetleg ellenőrizetlenül nukleáris támadófegyvert kifejleszteni.

Egy nem elhanyagolható apróságról nem esett szó a most szignált megállapodás kapcsán, mégpedig hogy van már ilyen urántároló. Szibériában, Angarszk városa mellett 2010 decemberétől üzemel egy atombank, melyre az ügynökség is áldását adta. A létesítményt az orosz állam építette és üzemelteti, annak azonban nincs nyoma, hogy ide bárki is szállított volna külföldről uránt vagy hogy mekkora mennyiségű fűtőanyagot tárolnak itt.

Az oroszok az USA és Nagy-Britannia mellett már most jelezték, hogy szívesen eladnának akár több száz millió dollár értékben is uránt a majdani kazah tárolóba, sőt a hírek szerint már aláírt szerződés is van a szállításról.