A népszavazás – amelyet Bronislaw Komorowski előző államfő kezdeményezett még a májusi elnökválasztási kampány idején – akkor lett volna érvényes, ha a bő 30 millió szavazásra jogosultnak több mint 50 százaléka vett volna részt rajta.
A népszavazás pár héttel előzte meg az október 25-én esedékes parlamenti választásokat. Megfigyelők szerint érvénytelensége tovább gyengítheti Komorowski pártjának, a népszavazást jóváhagyó, kormányzó jobboldali liberális Polgári Platformnak (PO) a támogatottságát.
A referendum másik vesztese a parlamenti választásokon szintén induló Pawel Kukiz mozgalma. A három kérdés egyike ugyanis az egyéni választókerületeknek a választási rendszerben való nagyobb szerepére vonatkozott, ami az elnökválasztáson független jelöltként váratlanul jól szereplő Kukiz fő politikai követelése volt.
A csekély érdeklődés – annak ellenére, hogy az urnákhoz járulók 78,75 százaléka igennel válaszolt az egyéni választókerületeket illető kérdésre – elemzők szerint azt mutatja: a politikai pályára tért, koherens politikai programmal nem rendelkező rockénekes csupán protesztszavazatokat gyűjtött be, ami hosszabb távon lehetetlenné teszi a politikai rendszerbe való hatékony beépülését.
Komorowski volt tanácsadója, Tomasz Nalecz professzor „veszteségnek” minősítette a részvételi arányt. Úgy értékelte: a polgárok „lényegtelennek találták a népszavazást a mindennapi életük szempontjából”.
Grzegorz Schetyna, a PO által kinevezett külügyminiszter „a politikusok nagy, szomorú megleckéztetéseként” értelmezte az alacsony részvételi arányt.
A bal- és jobboldali ellenzék képviselői egyaránt úgy látják: az eredmény a PO-t kompromittálja, a népszavazást Komorowski elnökválasztási esélyeinek növelése miatt írták ki. Leszek Miller, a Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) elnöke „a lengyel demokrácia fekete vasárnapjáról” beszélt a népszavazással kapcsolatban, hozzátéve, hogy a lengyelek tömeges távolmaradása „a társadalom érettségét mutatja”, mivel a szavazópolgárok „hibátlanul ráéreztek arra, hogy manipulációról van szó”.
A lengyelek a vasárnapi népszavazásban három kérdésre válaszolhattak: ezek a választási rendszer megváltoztatásán kívül a pártok állami finanszírozásának fenntartására vagy eltörlésére vonatkoztak, valamint az adórendszerben egy olyan elv bevezetésére, amelynek értelmében vitás kérdésekben az adózó javára döntenének az adóhivatalok.
Lengyelországban az 1989-es rendszerváltás óta négyszer tartottak országos népszavazást, ezek közül az 1996-ban egy napon megtartott két referendum – az alacsony részvétel miatt – érvénytelen volt. Az 1997-es – a jelenlegi alkotmányt jóváhagyó – népszavazáson a jogosultaknak csak 42,86 százaléka nyilvánított véleményt, akkor viszont nem volt szükség legalább 50 százalékos részvételi arányra. Érvényes volt a Lengyelország európai uniós csatlakozását jóváhagyó 2003-as szavazás is, akkor a szavazópolgárok 58,85 százaléka járult az urnákhoz.
