Imára szólította a spanyolországi hívőket Valencia érseke, Antonio Canizares bíboros, és arra kérte őket, hogy egy hónapig fohászkodjanak az állam veszélybe került egységéért. A spanyol külügyminiszter, José Manuel García-Margallo is ezért vállalta a nyílt médiavitát Oriol Junquerasszal, a katalán függetlenség egyik baloldali szorgalmazójával.
A felmérések szerint az említett pártlista nem érné el az abszolút többséget (legalább 68 képviselői helyet), és csak az önállóság feltétlen híve, az Avuí portál ilyen derűlátó. A mérleg nyelve a radikális baloldali Népi Egység (CUP) pártja, mert csak az ő segítségükkel érhetik el az abszolút többséget. Ennek viszont az lehet az ára, hogy majd ők diktálják a feltételeket a pártlistának, amely nevével ellentétben csak a függetlenség céljában egységes, másban nem nagyon. Artur Mas, a mérsékelt nacionalista kormányfő és tartományelnök rosszul számított, és 2012 ősze, a függetlenségi folyamat beindítása óta nemcsak pártja (Összetartás és Egységesülés – CiU) bomlott fel, hanem veszélybe sodorta magát a fő célt is.
Akárcsak Barcelona, Madrid is a félelemre építette a kommunikációját a kampány előtt és alatt, és utóbbi óvatosan – szintén nem hibák nélkül – próbálta jobb belátásra késztetni a választókat, és a katalán nagyvállalkozókat. A gyakorlatias gondolkozású katalánoknak pedig dönteniük kell, hogy holnap az eszükre vagy a szívükre hallgatnak-e. Pár napja ezért nem volt szerencsés kijelentés a spanyol jegybank elnökétől, hogy önállóság esetén kilátásba helyezte a görög típusú készpénzkorlátozást, majd visszakozott.
A madridi kormányban is heves viták folyhatnak a háttérben. A védelmi miniszter nemrég üzent Katalóniának, ha kell, akkor a hadsereg tudja, mi a dolga. Hiába reagált és cáfolt rögtön a kormányszóvivő kétségbeesetten, a katalán függetlenségpártiak köszönték szépen a váratlan „ajándékot”. A fenyegetés valószínűleg sok bizonytalan szavazót döntésre bírhatott a több mint hatszázezerből, sőt, a tét nagysága miatt az összes párt versenyt fut a külföldön élő és szavazni akaró 1,6 millió külföldön született katalánért is. A madridi alsóház kormánytöbbsége a választások utáni héten szavaz az alkotmánybíróság hatásköreinek bővítéséről, és a taláros testület ezentúl megfoszthatja posztjuktól az autonóm tartományok vezetőit, például a katalán Artur Mast. Könnyen lehet, hogy elkésett a Harmadik út, az értelmiségiek és a volt politikusok kezdeményezése, amely csak három hete bontott zászlót, és a párbeszédet szorgalmazza a két tábor között.
De vajon ki fogja elismerni az önálló Katalóniát, ha a fontos államok sorra adnak kosarat Masnak, és egyetlen mérvadó vezető politikus sem volt hajlandó fogadni? Csak két kis állam, Litvánia és Lettország vállalta a támogatást, és az Európai Parlamentben a liberális frakció is Katalónia mellé állt, de a dán és a svéd parlament is lehetőséget adott a katalán álláspont kifejtésére. Barack Obama a múlt héten fogadta a Fehér Házban a tavaly trónra lépett új királyt, VI. Fülöpöt, és külföldi újságírók előtt foglalt állást a spanyol állam egysége mellett. Az orosz Sputnik hírportál úgy tudja, cserébe valamit kért érte Mariano Rajoytól, a madridi kormányfőtől: a dél-spanyolországi Cádiz közelében épült Morón légi támaszpont további használatát.
