Magyarországról nézve úgy tűnik, Horvátországot meglepő módon felkészületlenül érte a menekültválság, nem tudta kezelni, ellentmondásosan kommunikált, és Magyarországon akart bosszút állni azzal, hogy a migránsokat a magyar határhoz irányította. Jól látjuk a helyzetet?
– Horvátország készült a menekültválságra, de senki nem számított ilyen nagy számú migránsra. Átlagosan óránként ezerötszáz migráns lépett be Horvátországba. Kis ország vagyunk, és befogadóképességünk korlátozott. Ez idáig Horvátország határait több mint harmincezer migráns lépte át. Ők megkapták a szükséges humanitárius és orvosi segítséget. Mindannyian Nyugat-Európába szeretnének menni, senki sem akar Horvátországban maradni. Egyesek Szlovénián keresztül, nagyobb részük pedig Magyarországon haladt át. A magyar hatóságok sokat segítettek fogadásukban és továbbküldésükben a nyugati országok irányába, ugyanis kizárólag oda szeretnének eljutni.
– Ez nyilvánvalóan a helyzet gyors kezelésének egy módja. De hosszabb távon milyen megoldást ajánl Zágráb a menekültkérdés megoldására?
– A menekültválság nem horvát vagy magyar, hanem közös probléma. Ennélfogva közös, elsősorban európai szintű megoldást igényel. A belügyminiszterek találkozójától megfelelő javaslatokat várunk, amelyek az Európai Tanács szerdai rendkívüli ülésére kitűnő alapot szolgáltatnak. Tehát az uniós tagországoknak kell megállapodniuk arról, hogyan oldják meg a menekültválságot.
– A magyar–horvát viszony soha nem látott mélyponton van, kölcsönös sértegetésbe torkollottak a politikusi nyilatkozatok. Mennyire okoznak ezek maradandó sebeket a kétoldalú kapcsolatokban?
– Bizonyos, hogy a mindkét részről kimondott szavak feszültséget okoztak. Az érzelmek azonban emberi dolgok. Nem mindig rossz, ha kimutatjuk az érzelmeinket, hiszen azok máskor éppen összekötnek bennünket. De igaza van, a menekültválság próbára teszi kapcsolatainkat. A válság azonban el fog múlni, Magyarország és Horvátország, ez a két szomszédos, hagyományosan baráti ország pedig mindig itt fog maradni, ahol van. Ebben a térségben sorstársak vagyunk. Egymásra vagyunk utalva, ez vitathatatlan tény. Hogy is feledkezhetnénk meg mindarról, ami jó, sőt nagyszerű a közös történelmünkben? Ezt mindig szem előtt kell tartanunk, amikor válságos időszakokat élünk.
– Nem gondolja, hogy a kemény magyar hangnem azzal is magyarázható, hogy Budapest már az őszi választások után várható zágrábi hatalomváltással kalkulál?
– Nem vagyok ebben biztos és nem is feladatom, hogy ezt mérlegeljem. Bebizonyosodott, hogy ebben a helyzetben mindannyian sebezhetők vagyunk és az együttműködés nélkülözhetetlen. A jelenlegi válságban meg kell találni az okokat, mivel ugyanott lelhetők meg a megoldások is.
