Sorra hagyják el harcosai az Iszlám Államot

Sok dzsihadista nem találta meg a számítását, nagy a korrupció és zavaró a kegyetlenkedés.

Az ICSR nevű, radikalizmussal foglalkozó kutatóintézet tanulmánya 58 Iszlám Állam-dezertőrről, illetve azok beszámolójából és motivációiból arra a következtetésre jutott, hogy a kiábrándult harcosok történeteinek segítségével el lehet rettenteni azokat az önjelölt dzsihadistákat, akik fontolgatják a csatlakozást a terrorszervezethez.

Az 58 említett ex-terrorista kétharmada 2015-ben hagyta el az Iszlám Államot. Igencsak valószínű, hogy összességében többen is dezertáltak, és talán még többen vannak azok, akik már csak félelemből maradtak a terrorszervezet kötelékében, az Iszlám Állam belső rendőrsége ugyanis már harcosok tucatjait végezte ki hasonló vádak miatt.

Az egyik leggyakoribb panasz szerint az Iszlám Állam Szíriában nem is annyira Bassár el-Asszád rezsimje ellen lépett fel, hanem más, szunnita lázadócsoportokra „szálltak rá”, amivel a dezertőrök egyáltalán nem értettek egyet. Ismert, a közel-keleti országban korántsem egyszerű a helyzet, a kormányerők egyszerre harcolnak a demokratikusnak nevezett ellenzékkel, az al-Kaida szíriai szárnyának számító an-Nuszra Fronttal, vagy éppen az Iszlám Állammal, csakhogy ezek a frakciók egymással is rendszeresen összetűznek. Az Iszlám Állam vezetősége ráadásul folyamatosan a soraiba beférkőzött állítólagos kémekkel és árulókkal volt elfoglalva.

A dezertőrök közül sokaknak nem tetszett a civilek elleni brutalitás sem. Mint láthattuk, a terrorszervezet harcosai rendszeresen bántak különös kegyetlenséggel más vallású vagy más iszlám irányzathoz tartozó civilekkel. Az elégedetlen harcosokat állítólag azonban mégsem általánosan a kegyetlenkedés zavarta, hanem az, amikor ezt más szunnitákkal csinálták.

A korrupció és a kivételezés sem tetszett a dezertőröknek: a szíriai illetőségű harcosok panaszkodtak arra, hogy a külföldről érkező dzsihadisták jobb bánásmódban részesültek. Nem mindenki volt azonban ilyen „szerencsés” a külhoniak közül sem, nem volt ritka a bőrszín szerinti diszkrimináció, egy Indiából érkező harcost például – saját bevallása szerint – állandó wc-pucolásra kárhoztattak.

Hamar kiderült ráadásul az is, hogy a dzsihadizmus korántsem olyan vonzó életforma: luxus-árucikkekről vagy sportautókról szó sem lehet, hiába csábítottak ezzel sokakat.

Ismert, immár több ezer muzulmán vallású, de Európában született fiatal indult el a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon a térséget brutális eszközökkel feldúló Iszlám Államhoz. A januári párizsi merényleteket elkövető Kouachi testvérek és Amedy Coulibaly is abba a csoportba tartozott, akik katonai kiképzést kaptak a Közel-Keleten, de végül visszatértek Európába.

A szíriai polgárháború – ahol az Iszlám Állam csak az egyik frakció – 2011 óta tart, és már több mint kétszázhúszezer áldozatot követelt. A nyugat vonakodik a beavatkozástól, egyelőre csak légitámadások szintjén van jelen. A szír elnök szerint viszont a szövetségesek légitámadásai hatástalanok az Iszlám Állam egységei ellen.

Megjelent azonban a hagyományosan az Asszád-rezsim szövetségesének számító Oroszország, Moszkva már „katonai szakértőket” és vadászgépeket is küldött a közel-keleti országba.