„A Nyugat illúziókat kerget!”

A belarusz választók számára mindennél fontosabb a stabilitás.

– Négy jelölt indul, a hatalom hagyományos edzőpartnere, a liberális demokrata Szergej Gajdukevics, a szláv testvériséget hirdető kozák atamán, Nyikolaj Ulahovics, az egyetlen ellenzékinek nevezhető aktivista Tatyjana Korotkevics és maga Lukasenko, akinek győzelméhez kétség sem férhet, hiszen még a Litvániában bejegyzett szociológiai intézet is 50 százalék körüli támogatottságot mért még szeptemberben a magától 80 százalék körüli eredményt váró regnáló elnöknek. Miért érdekes akkor egyáltalán ez a választás?
– Nehéz egyetérteni azokkal a véleményekkel, hogy Lukasenko elnökségének küszöbön áll újrapozícionálása mint választás érdekes lehet. A társadalom apátiába süllyedt, s maga a választás most a Nyugat által sokat bírált törvények szerint zajlik.

– Ennek ellenére a Nyugat mintha megbékélt volna Lukasenkóval. Az ukrán válság rendezéséről aláírt minszki megállapodás, Belarusznak a konfliktus kapcsán tanúsított konstruktív álláspontja érezhetően megváltoztatta az Európai Unió hozzáállását a hosszú ideje szankciókkal sújtott rendszerhez. A Nyugat és Oroszország között megromlott viszony fényében ráadásul a korábban sokat bírált, ám a kampány nyitányán még öt éve börtönben ülő egykori ellenfelét, az ellenzéki Nyikolaj Sztatkevicset is amnesztiában részesítő Lukasenko az európai politikusok szemében ráadásul szinte angyal Putyinhoz képest
– Sajnos, a Nyugat a rendszer liberalizációja és Moszkvától történő függetlenedése kapcsán érezhetően illúziókat kerget. Maga Lukasenko azonban oly mértékben függ Putyintól, hogy ez eleve lehetetlenné teszi az elfordulást Oroszországtól. Lukasenko kizárólag azért kokettál a Nyugattal, hogy hiteleket kapjon. Az ukrán konfliktusban mutatott semlegesség sem tükrözi a realitásokat, hiszen az egész belarusz védelmi struktúra Moszkvától függ, a hadsereg tisztikarának Oroszország iránti lojalitása genetikus (szovjet) jellegű.

– Gondolom, azt is e játékrészének tekinti, hogy Lukasenko folyamatosan hangoztatja az ország függetlenségét, a kampány hajrájában pedig a tervezett orosz légi bázisról is „elfeledkezett”
– Mikor Lukasenko azt hangoztatja, hogy nem is hallott ilyen tervekről, akkor felmerül a kérdés, kinek higgyünk. Neki vagy a bázisról részletesen és kész tényként beszélő Putyinnak és Medvegyevnek. Én utóbbiaknak hiszek. Úgy gondolom, Lukasenko e kijelentéssel primitív módon a Nyugatot akarta a bázisok és a Belarusznak nyújtandó hitelek közötti választás elé állítani.

– Bár sok szót nem érdemes rá vesztegetni, beszéljünk magáról a kampányról, amely csendességével alig érintette meg a „Csak háború ne legyen!” érzéstől áthatott társadalmat. Mit tart mégis ezekben a hetekben a legérdekesebbnek?
– Talán a már említett orosz katonai bázis létesítésével szembeni tiltakozások élénkülését. Ezért aztán az ön által említett csend is viszonylagos. Különösen a mélyülő gazdasági válság és a lakosság csökkenő jövedelmének fényében.

– A gazdasági helyzet kétségkívül romlik, ám a térségben tapasztalt visszaeséshez képest Belarusz több elemző szerint is még viszonylag stabilnak mondható, mint a kampány mutatta, az sem érte el a lakosság ingerküszöbét, hogy a belarusz rubel devalvációja miatt az átlagbér a korábbi 500 helyett már csak mintegy 400 dollárt ér. Jól értem, hogy ön pesszimistábban látja a jövőt?
– Kiszámíthatatlanná teszi a helyzetet a függőség az orosz hitelektől és más jellegű támogatásoktól. Már csak azért sem, mert Moszkvának nincs annyi szabad pénze, amennyire Lukasenkónak szüksége lenne. A nyugati hitelek is kizárhatók, hiszen ezek feltétele a reformok felgyorsítása, ez pedig lehetetlenné tenné a gazdaság kézi vezérlését.

– S miért ilyen gyenge, szétesett az ellenzék?
– A 2010-es elnökválasztás után az ellenzéket szinte teljesen szétverte a hatalom. Ráadásul szétdarabolt, összefogásra képtelen, nincs egy igazi vezetője.

– Térjünk vissza a külpolitikához, hiszen a Kelet és a Nyugat között lavírozó Lukasenko talán egyetlen esélye manapság a nyitás. Lehet-e egyszerre nyitni a Nyugat felé, s közel maradni Moszkvához?
– Lukasenko nemrégiben második alkalommal szólalt fel az ENSZ-ben, ahol a szuverén államok stabilitását aláásó, káoszba süllyesztő, a belügyekbe beavatkozó, megválasztott vezetőket megbuktató színes forradalmak, a szankciók politikájának globális gazdaságot is érintő, a hagyományos értékeket, a családot és a morált szétromboló „szociális újdonságok” kártékony hatásáról beszélt. Ez pedig semmi mást nem mutat, mint azt, hogy számára a nyugati gondolkodás ellenséges, így mindig is a Kreml ölelő karjaiban keres menedéket. Ez negatívan befolyásolja az ukrán kapcsolatokat is.