„A Nyugat illúziókat kerget!”

A belarusz választók számára mindennél fontosabb a stabilitás.

– Bár sok szót nem érdemes rá vesztegetni, beszéljünk magáról a kampányról, amely csendességével alig érintette meg a „Csak háború ne legyen!” érzéstől áthatott társadalmat. Mit tart mégis ezekben a hetekben a legérdekesebbnek?
– Talán a már említett orosz katonai bázis létesítésével szembeni tiltakozások élénkülését. Ezért aztán az ön által említett csend is viszonylagos. Különösen a mélyülő gazdasági válság és a lakosság csökkenő jövedelmének fényében.

– A gazdasági helyzet kétségkívül romlik, ám a térségben tapasztalt visszaeséshez képest Belarusz több elemző szerint is még viszonylag stabilnak mondható, mint a kampány mutatta, az sem érte el a lakosság ingerküszöbét, hogy a belarusz rubel devalvációja miatt az átlagbér a korábbi 500 helyett már csak mintegy 400 dollárt ér. Jól értem, hogy ön pesszimistábban látja a jövőt?
– Kiszámíthatatlanná teszi a helyzetet a függőség az orosz hitelektől és más jellegű támogatásoktól. Már csak azért sem, mert Moszkvának nincs annyi szabad pénze, amennyire Lukasenkónak szüksége lenne. A nyugati hitelek is kizárhatók, hiszen ezek feltétele a reformok felgyorsítása, ez pedig lehetetlenné tenné a gazdaság kézi vezérlését.

– S miért ilyen gyenge, szétesett az ellenzék?
– A 2010-es elnökválasztás után az ellenzéket szinte teljesen szétverte a hatalom. Ráadásul szétdarabolt, összefogásra képtelen, nincs egy igazi vezetője.

– Térjünk vissza a külpolitikához, hiszen a Kelet és a Nyugat között lavírozó Lukasenko talán egyetlen esélye manapság a nyitás. Lehet-e egyszerre nyitni a Nyugat felé, s közel maradni Moszkvához?
– Lukasenko nemrégiben második alkalommal szólalt fel az ENSZ-ben, ahol a szuverén államok stabilitását aláásó, káoszba süllyesztő, a belügyekbe beavatkozó, megválasztott vezetőket megbuktató színes forradalmak, a szankciók politikájának globális gazdaságot is érintő, a hagyományos értékeket, a családot és a morált szétromboló „szociális újdonságok” kártékony hatásáról beszélt. Ez pedig semmi mást nem mutat, mint azt, hogy számára a nyugati gondolkodás ellenséges, így mindig is a Kreml ölelő karjaiban keres menedéket. Ez negatívan befolyásolja az ukrán kapcsolatokat is.