A Kossuth Klubban tartott rendezvényt Bart István, az Energiaklub társelnöke nyitotta meg, mondván: immár vezető európai politikusok is felismerték, hogy a klímamigráció reális, nemzetbiztonsági veszély, melyre muszáj lesz felkészülnünk.
Nem mondok népszerű dolgokat, de egy kutató dolga, hogy ezekkel is szembesítsen – kezdte Tálas Péter, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ elnöke. A biztonságpolitikai szakember felsorolta a jelenlegi migrációs hullám okait: a sikertelen közel-keleti államépítéseket, a hullámtörő államok – Líbia, Tunézia – kiesését. Kiemelte az iraki és az elhúzódó szíriai polgárháborút, mint az elmúlt negyedszázad legvéresebb, migrációt ösztönző konfliktusát a tucatnyi között.
Ugyanakkor figyelmeztetett: még a szíriaiaknak is csak a töredéke ért el minket. A hullám kisebb részét adják a szociális menekültek például a Balkán-félszigetről, Nigériából, Elefántcsontpartról, domináns szereplők pedig a politikai menekültek, a főként besorozás elől vagy családosan menekülő helyi középréteg. A konfliktusok és a gazdasági problémák mélyén azonban itt is sokszor környezeti változások bújnak meg, így a mostani migránsok is közvetetten a környezeti változások elől menekülnek. Erre következik majd később a demográfiai migráció:
„az éghajlati változás legnagyobb vesztese, Afrika népessége 2030-ra egy EU-nyi, 500 milliós embertömeggel nő majd, és ha nem lesz megtartó képessége az ottani államoknak, megindul az újabb hullám.”
Emellett folyamatosan jönnek majd a klímamigránsok és klímamenekültek tömegei – mondta Tálas –, és a csoportok dominóként lökik majd egymást tovább, ahogy a történelem során ez már többször megtörtént.
Tálas a népességrobbanás kapcsán említette a kínai és indiai születésszabályozást, amely végzetes következményekkel jár: mivel hagyományosan mindenki fiúgyermeket akar, így Indiában hamarosan 150 millió magányos férfi feszítheti szét a társadalom szövetét. Afrikában pedig a hagyományok gátolják a születésszám csökkenését.
Szigetvári Tamás, az MTA közgazdásza arról beszélt, hogy a Közel-Kelet lekörözi Európát: 1950-ben alig 100 milliós népessége most 350, 2050-ben pedig 700 milliós lesz. Tamás Pál szociológus ehhez hozzátette: a társadalomnak fél évszázad kell, hogy a javuló egészségügyi ellátásra reagálva átálljon a premodern 7-8 gyerekes családmodellről a kevesebb gyerekesre.
Tamás Pál, az MTA szociológusa később ezt úgy érzékeltette, hogy „Budapesten található a kontinens egyik legklasszabb klímamigrációs emlékműve: a Hősök tere Árpáddal és vezéreivel”. A szociológus a népvándorlás mellett az emberi civilizáció kialakulását is ide sorolta, hiszen az öntözéses földművelő kultúrák fenntartását szolgáló „menedzsment-diktatúrái” is klíma-ösztönözte történelmi változások voltak.
Tálas szerint a migrációért egyszerre okolható a vízhiány és a vízbőség is: az előbbi aszályokban és a száz országot érintő elsivatagosodásban jelentkezik, ami ellen csak az Izraelhez hasonlóan fejlett államok tudnak önerőből fellépni. A vízbőség pedig a tengerszint emelkedését jelenti: egyetlen plusz méterrel például a bangladesi rizsföldek fele víz alá kerül, ami önmagában 40 millió embert késztet előbb belső, majd külső migrációra. Ott van még a monszun és a környezeti katasztrófák, a milliárdos népességű Indiában ráadásul mindezek egyszerre jelentkeznek, így ott még esélyesebb lesz a klímamigráció.
Mindenkit megillet a menedékjog, akit hazájában politikai, vallási vagy egyéb okok miatt hátrányos megkülönböztetés ér. Hiába megy keresztül nem feltétlenül állandó háborús övezeteken, nem alakul át migránssá – mondta kérdésre Tálas (Tamás ugyanakkor közbeszúrta, hogy a „menekült” ma Európában egy álságos kifejezés: azt a migránst hívjuk így, akinek nincs érvényes vízuma). Az EU egyébként tesz különbséget, a szírek, afgánok és eritreaiak többségét fogadja csak be. Ráadásul Európának szüksége is van bevándorlókra, és ha nem kapja meg őket a közel-keletről, akkor a kelet-európai munkaerőt fogják még inkább elszívni. „Én pedig nem szeretnék egy nyuggerklubban élni a Kárpát-medencében, miközben a lányom Nagy-Britanniában dolgozik” – mondta Tálas.
Tálas egy hétpontos programot is felvázolt, amelynek lényege a közös európai cselekvés. A kibocsátó országok helyzetének kezelése (akár óriási beruházásokkal), és ezek szomszédos országainak támogatása a megtartó erő növelésére nagyon fontos. A migráció hullámként viselkedik, ezért hullámtörőket kell beépíteni – hangsúlyozta. Fontos az EU menekültrendszerének felülvizsgálata, és EU-oltalmi övezetek létrehozása Schengenen kívül, ahol a regisztrálás és válogatás megtörténhet. Hatékony határvédelem kell, ami nem a terhet másokra toló kerítés, emellett a befogadottak integrációjának javítása, illetve a közép-kelet-európai társadalmak informálása, befogadásra megtanítása – foglalta össze, hangsúlyozva a bevándorlók és a menekültek közötti különbségeket is.
A kulcskérdés mindig a víz, mégpedig a folyóvíz hiánya – mondta Tamás Pál, aki szerint a tengerszint emelkedése vagy a monszun nem olyan lényeges, csak a szárazság.
Kollégája, Szigetvári Tamás, az MTA közgazdásza később vázolta: a térség autoriter rezsimjeit a Kádár-rendszerhez hasonlóan az olcsó élelmiszer legitimálta, hiszen
„akinek tele a szája, az nem beszél,”
ellenben a szárazság miatt visszaesett a termés, és egyre nagyobb mértékben szorultak rá ezek az országok az egyre drágább importélelmiszerre. A legitimáció megszűnt, és jött az arab tavasz, ez pedig a klímaváltozással karöltve beindította a migrációt – vélte Szigetvári.
Tamás szerint emellett, ha kiszárad a termékeny félhold, az emberiség bölcsője, akkor az egész világ destabilizálódik. Azt az ötéves aszályt, amely Szíriát sújtotta, semmilyen növényzet nem bírja, a népesség pedig egyre nő.
Fontos: a víz elmegy, és nem tér vissza a kiszáradt területekre.
„A nyugati politikusok csak saját választóikat nyugtatgatják azzal, hogy a beengedett menekülteket majd idővel vissza tudjuk küldeni: ez békés úton nem fog menni”
– hangsúlyozta Tamás Pál (hétfőn egyébként a volt külügyminiszter, Balázs Péter is azt mondta a Hír TV-ben: a kitoloncolás békés eszközökkel nem fog menni).
Tamás ezután gyakorlatilag a legkisebb rosszként vázolta fel az Aszad-rendszert. Amerika okolhatta a szárazságért Aszadot, de még mindig az ilyen autoriter rendszerek működtek úgy-ahogy – foglalta össze. A megoldáshoz hidegvér kell, és stabilizálni ezeket a társadalmakat, például átállni kevésbé vízigényes üzemekkel, munkával ellátni a leszakadókat még a belső migráció időszakában a városokban – mondta.
Ehhez Tálas is csatlakozott, aki kérdésre azt mondta: „nem tartom univerzális értéknek a demokráciát”, de az emberi jogokat igen, és van, ahol ez autoriterebb rendszerrel biztosítható. A szakember szerint tévképzet, hogy az EU-ba jólétért jönnek az emberek: a biztonságuk előrébb való.
„Nem Hollandiát kell csinálni Eritreából, hanem stabil országot perspektívákkal”
– mondta Tálas.
