A fokozódó félelem időszakában a csúcspont a NATO 1983 novemberi Able Archer hadgyakorlata volt, amelyen azt szimulálták, hogy az európai helyzet általános romlása közepette háború kezdődik a kontinensen. Ez először vegyi hadviselésbe csap át, majd miután a NATO képtelen megállítani az Atlanti-óceán felé tartó szovjet tankokat, nukleáris csapást mér rájuk. A szovjetek azonban pont azt gyanították, hogy egy ilyen, valósághű hadgyakorlatból indulna ki a valós első csapás ellenük, így a gyakorlat idején valós készültségi intézkedéseket tettek. A repülőalakulatoknál leállították a kiképzési célú repüléseket (tartalékolták az üzemidőt a háborúra), csak felderítő repülésekre kerülhetett sor. Ezt az információt szúrópróbaképpen lapunk is ellenőrizni tudta: kiderült, hogy Magyar Néphadsereg (MN) több MiG-pilótájának repülési naplójában sincs nyoma annak, hogy a kérdéses 1983 novemberi héten (4-e és 10-e között) repültek volna.
Hogy a történtek nem vettek tragikus fordulatot, abban két személynek tulajdonítanak kiemelkedő jelentőséget: a NATO vezetési ponton szolgálatot teljesítő Leonard H. Perroots tábornok kritikus pillanatban, a jelek szerint ösztönösen úgy döntött, hogy a szovjet ellenlépésekre nem adnak újabb válaszokat, és ezzel nem járulnak hozzá a további eszkalációhoz. A másik személy Oleg Gorgyijevszkij volt, aki a londoni KGB-rezidentúra vezető beosztásából állt át, és figyelmeztette a briteket, illetve az amerikaiakat, hogy Moszkvában komoly ellenlépéseket foganatosítottak.
Az átállt szovjet ügynököt jóval később, elnöksége végén Ronald Reagan elnök is fogadta a Fehér Házban, teljes titoktartás közepette. Ugyanakkor a dokumentumból az is kiderül, hogy az amerikaiak óvakodtak attól, hogy az Able Archer idején Európára leselkedő veszélyről tájékoztassák szövetségeseiket. Minden jel arra utal, hogy jobbnak látták, ha a történtek a feledés homályába vesznek.
