Miért készülhet nyugodtan ötödik elnöki ciklusára Lukasenko?

Minszkben mindennél többre értékelik a stabilitást.

Lengyel–belarusz határ. Éjszaka. Csönd, nyugalom. Ellenőrzik az útleveleket, vízumokat. Welcome to Belarus! Eközben egy másik schengeni határon, a macedón– görögön véres összecsapások. Belarusz azonban a béke szigete. Csak pár óra, s megérkezem Minszkbe. A pályaudvaron találkozom Olgával, akivel már évek óta levelezünk. Olga egy banknál vezető pénzügyi elemző. Széles sugárutakon megyünk a lakásához, ahol kávézgatás közben hamar megállapítjuk, hogy az Európai Unióban mennyire keveset tudnak Belaruszról. Az is nagyrészt egyoldalú, negatív kép, ami messze nem mindig fedi a valóságot.

Minszk belvárosát jellegzetes, szovjet monumentalista épületek uralják. A kortárs építészet egyik kiemelkedő alkotása a nemzeti könyvtár, míg a fővároson kívül Mir és Nyeszvizs vára a fő látványosság. Mindkettő ott van az UNESCO világörökségi listáján. Hadtörténeti szempontból a breszti erőd tarthat számot érdeklődésre. A falvak takarosak, rendezettek, de a fővárosi utcák, aluljárók is feltűnően tiszták. Sehol egy hajléktalan, útszéli könnyűvérű hölgy vagy huligán. A metrón is rend uralkodik. A szerelvények ugyanolyan kék, szovjet vagonokból állnak, mint amilyeneket Budapestről jól ismerhetünk. Ezek azonban sokkal tisztábbak, s jobb állapotban is vannak. Fotózni ugyanakkor nem szabad. Erre különös gonddal ügyelnek. Elég egy ráutaló mozdulat, s már jön is az őr. Az intézkedés oka, hogy 2011. április 11-én, a Kasztricsnyickaja állomáson két robbantásos merényletet követtek el, amelyek következtében 15 ember meghalt, és több mint 200 megsebesült. Mivel Belarusz az egyetlen európai ország, ahol van halálbüntetés, a tetteseket így kivégezték.

Nadjával egy az idén először külföldiek számára szervezett nyári egyetemen találkoztam, ahová a legolvasottabb belarusz nyelvű napilaptól küldték. Nadja fotóriporter, s szíve szerint külföldre menne. Aki azonban Belaruszban állami finanszírozásban végzi el az egyetemet, a tanulmányi idő felét otthon kell munkaviszonyban eltöltenie. A szabályozás ismerős Magyarországról, csak nálunk szigorúbb.
– Ezt valahogy kibekkelem, aztán húzok külföldre – mondja Ánya.

Nyugatra költözni errefelé egyébként sem egyszerű, bár nem megoldhatatlan feladat. Ahogy a már jó ideje Bécsben élő Darjának is sikerült. Egy multi belarusz leányvállalatánál dolgozott, és áthelyezték. A magasan képzett munkaerő viszonylag könnyen megkaphatja az uniós engedélyeket.

A keleti szláv testvérhez, Oroszországhoz sokkal szorosabb szálak fűzik Belaruszt. Arrafelé már nincs határ, a vámunióból kinőtt, immár öt országot felölelő Eurázsiai Gazdasági Unió pedig keleti EU-ként működik. Az orosz a lengyelhez és az ukránhoz közel álló belarusz mellett hivatalos nyelv, a mindennapi életben – Minszkben különösen – ráadásul uralkodó. Annak ellenére, hogy a hagyományok ápolását, így a nyelv megőrzését is mind többen tartják fontosnak. Kimondottan a belarusz nyelv népszerűsítésére szerveződött a Mova Nanova civil mozgalom. A sajtó is nagyrészt orosz nyelvű, a tévéadók közül több is valamelyik moszkvai adást veszi át. Belarusz nyelvű programokat elsősorban a közszolgálati rádió egyes csatornáján lehet hallani. A kereskedelmi adók orosz nyelven sugároznak.

– Nem véletlen, hogy Európában gyakran mossák össze Belaruszt és Oroszországot, pedig két független országról beszélünk – magyarázza Olga.

A nyugati cégek éppúgy ott vannak Belaruszban, mint ahogy az uniós termékek is. Igaz, a hazai élelmiszert azért nem sikerült kiszorítaniuk a boltokból. A legnagyobb probléma manapság az infláció. Míg 2010-ben a dollár 3500 belarusz rubelt ért, addig most 17 ezerért váltják. Így a korábban 500 dolláros átlagbér mára csak 350-et ér. Sok termék ára olcsóbb Lengyelországban, Litvániában vagy Ukrajnában, így népszerűek az ezekbe az országokba irányuló bevásárlóutak. Lukasenko országa azonban ennek ellenére politikai értelemben passzív, a direkt politizálásnál többre értékeli a közbiztonságot és a stabilitást.

– A fő oka ennek az, hogy a belaruszok kétharmada állami cégnél dolgozik, így aztán nem kifizetődő ellenzéki tevékenységet folytatni – mosolyog az ellenzéki érzelmű újságíró, Andrej Jeliszejev.