Stresszburg – az európai parlamenti szleng tömören kifejezi a hangulatot, amely a teljes brüsszeli adminisztrációnak Brüsszelből az elzászi kisvárosba utaztatását jellemzi. Minden hónapban négy napra, évi tizenkét alkalommal. Bár az „utazó cirkusz” nem kevés pluszköltséget, környezeti terhelést jelent, a franciák ragaszkodnak ahhoz, hogy a második világháborút követően a francia– német megbékélés szimbólumaként választott Strasbourg az Európai Parlament hivatalos székhelye maradjon. Az intézményi helyszín alaptörvénybe van foglalva, az kizárólag egyhangúlag, francia beleegyezéssel módosítható. Európai parlamenti képviselők egy csoportja most felvetette: elébe mennek az újabb és újabb kezdeményezéseknek, amelyek a strasbourgi parlamenti helyszín megszüntetése mellett érvelnek. Legyen inkább Strasbourg az EP kizárólagos helyszíne, Brüsszel már így is túlzsúfolt. Kell-e mondani, főleg francia képviselőkről van szó (bár a listán találtunk német, sőt román és szlovák aláírót is). A kezdeményezés élére egy volt EP-képviselő, a francia Catherine Trautmann állt, aki nem mellesleg Strasbourg polgármestereként szolgált korábban.
– Strasbourg olyan, mint a katolikus egyháznak Isten: nem lehet megkérdőjelezni – ez a Juncker-idézet az egyik mottójuk. Catherine Trautmann szerint a Brüsszeltől való távolság önmagában garantálná a demokratikus megoldásokat. A belga főváros szerinte egyet jelent a technokrácia szürkeségével, ahol a valódi döntések zárt ajtók mögött, a főbb intézmények vezetőinek alkuja során köttetnek. Ezzel szemben Strasbourgnak nemzetközi kapcsolatai, intézményei, pezsgő tudományos élete révén minden adottsága megvan ahhoz, hogy az EU politikai, stratégiai központjává váljon. Brüsszel maradjon az unió végrehajtó és adminisztratív központja, de átfogó politikai döntések meghozatalához el kell onnan távolodni. Parlamenti források szerint azonban az időzítés nem csupán a nagy európai problémák megoldatlansága feletti aggódásra vezethető vissza.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a mindössze huszonkét éve átadott, egymilliárd euróba került, Paul-Henri Spaakról elnevezett brüszszeli épületszárny komoly felújításra szorul. Emellett felmerült, hogy újabb épületekre, bővítésre is szükség lenne: a képviselők ugyanis szeretnék, ha mindegyiküknek legalább három irodája lehetne, nem is szólva a kilátásban lévő szerb, macedón, montenegrói csatlakozásról – vagyis további 750 irodát kellene kialakítani. A felvetésre a mostanáig a brüsszeli kizárólagos parlamenti székhely mellett kardoskodó svéd képviselő, Anna Maria Corazza-Bildt, a Single Seat-kampány elnöke elmondta, nem a helyszín a lényeg, hanem hogy az EP-t költségtakarékosabbá, hatékonyabbá és kevésbé környezetszennyezővé tegyék. Márpedig a tízezer fős adminisztráció havonkénti költöztetése szakértők szerint évente 19 ezer tonna szén-dioxiddal terheli a levegőt és 180 millió euróval az uniós költségvetést. Ugyanakkor a strasbourgi parlament épülete körülbelül évi 320 napon keresztül üresen áll, de fenntartásra és takarításra ekkor is mintegy kétszáz embert alkalmaznak. Nem csoda, hogy a strasbourgiak is ragaszkodnak az EP-hez, mint az aranytojást tojó tyúkhoz: a plenáris ülések ideje alatt duplájára ugranak a szállásárak. De nem csupán pénzügyi és környezeti szempontból megterhelő a havonkénti ingázás. Richard tolmácsként, felesége, Anna titkárnőként dolgozik a parlament adminisztrációjában. Amikor eljön a plenáris ülés ideje, mindkettőjüknek menni kell. – Két óvodás kisgyerekünk van, akiket természetesen nem hagyhatunk Brüsszelben. Ezért ilyenkor utaznak ők is, és négy napon keresztül az EP strasbourgi ovijába járnak. Párhuzamos életet élünk a két városban – mesélik.
Pedig egy 2011-ben készült felmérés szerint a képviselők kétharmada egyetlen helyszínt, Brüsszelt támogatná, csakúgy, mint az az 1 millió 270 ezer uniós állampolgár, aki 2007-ben az erre irányuló internetes petíciót aláírta. Mindenesetre Európa jelenleg lényegesebb témákkal van elfoglalva, mint a székhelykérdés, épp ezért erősen vitatható, hogy a franciák keresztül tudják-e vinni elképzelésüket.
