A szabadság iránti vágy béklyójában Merkel

Alexander Rahr német politológus szerint a megosztott Európai Unió nem a valódi problémákkal foglalkozik.

– Merkelnek azonban nem csak otthon vannak problémái. Legalább ilyen gond, hogy Közép-Európában megrendült a tekintélye. Így nehéz húzni a szerelvényt, ha a vasutasok nem bíznak a mozdonyvezetőben.
– A fő kérdés, ki lehet Európa vezetője. Németországon kívül erre senki sem képes. Nagy-Britannia egyre inkább kifarol az unióból, Franciaország gazdasági gondokkal küszködik, elnöke gyenge, Olaszországról vagy Spanyolországról ne is beszéljünk, míg a kelet-európaiak képtelenek összefogni. De még Brüsszel sem képes egy hangon megszólalni, hiszen mást képvisel Juncker és Tusk is. Valamiféle konszenzust kell tehát kialakítani, enélkül az EU képtelen megbirkózni a belső problémáival.

– S különösen a jelenlegihez hasonló válságos pillanatokban mutatkozik meg a Charles de Gaulle-hoz vagy Helmut Kohlhoz hasonló karizmatikus politikusok hiánya is. E szempontból, jobb híján a problémákkal küszködő Merkelnek kell szorítani, nemde?
– Nézze, Németország parlamenti demokrácia, s ha a kancellár támogatottsága elfogy, jön más. Adott esetben Wolfgang Schäuble vagy Horst Seehofer. Nagyobb probléma, hogy Európa nem a fő kérdésekkel foglalkozik, hanem moralizál, cselekvésképtelen, s ez, mint látjuk, csak zsákutcába vezet.

– Pedig kihívás a menekültválságon kívül is akad bőven. Lassan elfeledkezünk Ukrajnáról, el kellene dönteni, mit kezdjünk Oroszországgal, s miként építsük a viszonyunkat szövetségesünkkel, az Egyesült Államokkal.
– Vegyük csak ez utóbbit, s látjuk, hogy a jelenlegi válságban az óceánon túlról segítséget nem várhatunk. Merkel nyitott kapuk politikája mellett a mexikóiak bevándorlásával szembenéző Washington aligha fog kiállni.

– Akárhonnan közelítünk Európa kihívásaihoz, mindig Merkelhez lyukadunk ki. A gond csak az, hogy a kancellár mintha nem érezné az új realitásokat. Miért?
– Mert túlságosan belefeledkezett a moralizálásba. Ez nem új jelenség, megmutatkozott már Oroszország és Kína kapcsán is. Amikor Moszkvában a kapcsolatokat kellett volna építeni, akkor a Pussy Riotról beszélt, míg Pekingben ugyanígy a dalai lámát hozta elő. Most pedig arra emlékeztetett mindenkit, hogy egykori NDK-s állampolgárként nem támogathat semmilyen kerítést. Számára a negyedszázaddal ezelőtti magyar és cseh határnyitás volt a szabadság igazi megnyilvánulása. Ezt megismételve akart történelmet írni. Mint egykor Helmut Kohl. Úgy tűnik azonban, hogy túljátszotta az értékalapú politizálást.