Diadalmenet helyett alkudozás

Az országot eddig irányító, civil köntösbe bújt katonai elit nehezen adja majd fel a pozícióit.

Forradalmi eufória és óvatos reménykedés egyaránt látható az arcokon a BBC vasárnapi választási képriportjában a kelet-ázsiai ország fővárosában, Nepjidában. Szinte borítékolható, hogy az Ang Szán Szu Csí által vezetett polgári demokratikus, liberális Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) váltja majd azt a katonai gyökerű elitcsoportot, amely évtizedek óta uralja a rendkívül szegény országot – ahogy az is valószínű, hogy a gyökeres változásokban reménykedő emberekre keserű csalódás vár.

Az angol gyarmati sorból 1948-ban szabaduló egykori Burmában szinte a függetlenedés napján kirobbant a polgárháború, amelynek az ország egyetlen jól szervezett ereje, a hadsereg vetett véget. 1962-tól kezdve sajátos, katonai vezetésű szocializmus épült ki, amely – a tervgazdaságnak köszönhetően – működésképtelennek bizonyult. Sztrájkok és tüntetések kezdődtek, de a mozgolódást a rezsim 1988-ban nyílt hatalomátvétellel letörte. Meglepő, de két évvel később mégis választásokat tartottak az országban, amelyen a Burma felszabadításáért küzdő Ang Szán tábornok lánya, Ang Szán Szu Csí polgári demokratikus erői elsöprő győzelmet arattak. A rezsim azonban megsemmisítette az eredményeket, letörte az ellenzéket, és így bizonyos személycserék mellett megmaradt a katonai diktatúra. Most a 2011 óta regnáló katonai hátterű kormány teret enged a változásoknak: Htaj Oo, a kormánypárt ügyvezető elnöke közölte, hogy elfogadják a vasárnapi választási eredményeket.

Háda Béla elmondta: a kormánypárt és maga Thein Szein elnök is évek óta elkötelezettséget mutatott a valóban szabad választások mellett, amely a nép akaratát tükrözi, és amelyet – állításuk szerint – tiszteletben tartanak majd. Az eredmény sem volt meglepetés, a 2012-ben az ország egy részére kiírt, a liga egyértelmű győzelmét hozó időközi választás is kormányváltó hangulatról árulkodott.

A kutató szerint ez azonban önmagában nem elég a sikeres demokratikus átmenethez, az NLD pedig nagyon kényes helyzetbe került, hiszen a 2008-as alkotmány az évtizedek óta uralkodó katonai elitnek különleges pozíciókat biztosít. Például egy kvóta alapján főtisztek alkotják a parlament mindkét házának negyedét, és több kormányzati pozíciót is csak katonák tölthetnek be, ezek a belügyi, a honvédelmi és a határtérség ügyeivel foglalkozó tárcák. Az egykori junta emberei még tavaly is meg tudták akadályozni az előjogaikat biztosító alkotmány reformját, pedig ez kulcskérdés lenne az ország demokratizálódásához. Így az NLD, ha kormányra kerül, mindenképpen kompromisszumra kényszerül velük, ennek kiindulópontja pedig vélhetően az lesz, hogy „a múltat nem bolygatjuk”. Azaz szinte biztos, hogy elmarad a felelősségre vonás a katonák polgárháborús szerepe, a kivégzések és a rablások vagy a sikkasztások miatt. Annál pedig sokkal nagyobb a katonai elit összetartó ereje – akár az együtt elkövetett bűnök, akár az inkompetensnek tartott civil politikusok közös utálata miatt –, hogy akár csak néhány bűnöst kiadjanak maguk közül egy látszatelszámoltatáshoz.

– Ezt pedig nehéz lesz lenyomni a gyökeres változásokért küzdő NLD-politikusok torkán, nem beszélve az elégtételre vágyó tömegek csalódásáról – vélte Háda. Mi több, látszólag a politikai foglyok tömeges amnesztiában részesítése sem szerepel az új kormány első, tervezett lépései között. Háda megjegyezte: Ang Szán Szu Csí még szerencsés is, hogy brit állampolgárságú fiai miatt nem lehet elnök, így talán elkerülheti a népszerűségvesztést. Ráadásul az átrendeződés a két nagyhatalom – Kína és a Nyugat felé húzó India – közé szorult országban más érdekeket is sért majd. A változás az Egyesült Államok térségbeli pozícióját erősíti, és az NLD hiába próbálna minél lassabban és óvatosabban távolodni Kínától, kihúzhatja Pekingnél a gyufát. Ha pedig a nagyhatalom kellemetlenkedni akar, joggal számíthat az új kormánytól berzenkedő régi katonai elitre, illetve a határvidéket uraló lázadó nemzetiségekre is. Utóbbiakkal ugyan már korábban megindultak a fegyverszüneti tárgyalások, de ezek igen lassan haladnak, mert a helyi hadurak ragaszkodnak a hatalmukhoz. Erővel történő megtörésükre az új, a hadsereggel is rivalizáló NLD-nek kevés esélye van, hiszen ez még a katonai rezsim alatt sem sikerült. Egyszóval újabb kompromisszumokra kényszerülnek, miközben Mianmar esetében még azt sem lehet határozottan kijelenteni, hogy népei egy nemzetet alkotnak, vagy akár csak egy országban képzelik el a jövőjüket – figyelmeztetett Háda. Ráadásul a The Wall Street Journal szerint a befektetők sem rohannak beruházni az országba, így a demokrácia mellett elvárt jólét sem jön el egyhamar.

A felszabadult ünnepnek tehát hamarosan véget vethetnek a népszerűtlen politikai alkuk, és jó kérdés, hogy a kormány ebben a csapdahelyzetben hogyan viszi véghez a demokratizálódás programját.