Egy magyar rendezvénynek köszönheti az életét

Hálálkodtak a Magyar Kulturális Intézet igazgatójának.

Döbbenet volt az úr a párizsiakon a hétvégén. Mint azt egy lapunknak nyilatkozó, Párizsban élő magyar elmondta, az utcák ijesztően kihaltak voltak a merénylet másnapján.

Baranyai Judit a merényletekkel egy időben a Párizsi Magyar Intézet egyik dzsesszestjén vett részt szervezőként. A koncertet egy pincében tartották, térerő nem volt. A koncert végével először azon lepődött meg, hogy a szabadba kilépve rengeteg SMS érkezett a telefonjára. – Tíz percre lakom a lövöldözések helyszínétől, én is ülhettem volna a Cambodge étteremben, mert rendszeresen járunk oda. Mindent lezártak, nem volt metró, se taxi, így többeket, akik a város északi felén laknak, az intézetben kellett elszállásolni. Judit maga is az intézetben aludt péntek éjszaka. Másnap hazafelé a Bataclan koncertterem előtt elhaladva még látták az előző esti támadások vérnyomait a járdán – Igazi mészárlás volt, az emberek most félnek, és szomorúság van az arcukon.

Havasi János, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója szombaton ezeket a sorokat osztotta meg közvéleménnyel: „Érezhetően kevesebb embert látni az utcákon a tegnap esti merényletek óta. Bár a brutális terrortámadás a francia főváros jól behatárolható részét érte, a rendőrségi felhívás, mely szerint mindenki kétszer gondolja meg, mielőtt elhagyná otthonát, követőkre talált. A merényletek helyszíneit jól ismerem, két évig laktunk ebben a hangulatos, színes városnegyedben. Ma reggel egy újdonsült ismerősöm, aki az éjszakát a rendőri zárlat miatt a párizsi magyar intézet egyik vendégszobájában töltötte, azzal köszönt el, hogy az életét mentettem meg azzal, hogy meghívtam a magyar dzsesszhangversenyre. Ugyanis, mint mondta, a péntek estét otthon akarta tölteni, legfeljebb leugrott volna sörözni egy kicsit a lakása melletti Le Carillon bárba. Abba a kávéházba, ahol tizennyolc vendég életét oltotta ki az egyik merénylő géppisztolysorozata.”