Geopolitikai és kereskedelmi játszmák Ázsiában

Roy Li tajvani közgazdász szerint Washington nem engedheti, hogy tengeri szuperhatalom váljon Kínából.

– Októberben eldőlt, hogy Tajvan csatlakozik az Egyesült Államok ázsiai érdekszféráját tömörítő csendes-óceáni partnerséghez (Trans-Pacific Partnership, TPP). Mit szól mindehhez Kína?
– A Tajvan csatlakozása körüli jogi viták megoldódtak azzal, hogy a TPP-felvétel az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés- (APEC-) tagság függvénye. Mivel ennek, ahogyan a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) is, önálló tagja Tajvan, az „egy ország, két rendszer” elv ellenére csatlakozhat az amerikai kezdeményezéshez. Hogy ezt miként éli meg Kína, érzékeny kérdés. Az elmúlt két évben többször egyeztettem kínai kollégáimmal, szerintük Peking inkább Tajpej és Washington bilaterális kapcsolataira koncentrál. A TPP mint regionális együttműködés ezért kevéssé fontos téma. Ugyanakkor Kína úgy tekint a kezdeményezésre, mint Washington egyik geopolitikai eszközére, amivel megpróbálja őt a régióban elszigetelni.

– Félelmüket alátámasztja, hogy korábban Barack Obama maga jelentette ki, Washington nem hagyhatja, hogy Kína diktálja Ázsiában a gazdasági szabályokat. A napokban John Kerry külügyminiszter mégis Kína és Oroszország figyelmébe ajánlotta a TPP-hez való csatlakozást. Segítene ezen eligazodni?
– Az Egyesült Államok örömmel fogadná Kína csatlakozási szándékát. Korábban persze Washington szándékosan távol tartotta őt a partnerségtől, félt ugyanis, hogy Kína a kezdeti egyeztetések során átveszi az irányítást. Most azonban, hogy lefektették a partnerség elveit és szabályait, ezekhez igazodva már szívesen látnák ezen a rendszeren belül Kínát is. Figyelemre méltó egyébként, hogy Peking álláspontja puhult, Li Kö-csiang (Li Kejiang) miniszterelnök legutóbb meglepően pozitívan nyilatkozott a partnerségről.

– A közeledésnek ugyanakkor nem tett jót, hogy múlt héten a Dél-kínai-tenger vitatott felségterületein átvonult egy amerikai hadihajó. Peking nyilatkozataiból akkor nem a megbékélés sugárzott
– Az Egyesült Államok politikai céljai egyértelműek. Washington nem engedheti, hogy tengeri szuperhatalom váljon Kínából. Mindez persze nincs jó hatással a gazdasági együttműködésre, Kína pozícióját egyszer tisztázni kell. Vannak ugyanakkor pozitív fejlemények. Kína, Japán és Dél-Korea vasárnap hozott tető alá egy sikeres találkozót, ami a három ország közötti szabad kereskedelmi övezet létrehozását eredményezheti. Ebből kitűnik Kína stratégiája: geopolitikai vitáit Peking igyekszik különválasztani a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoktól.

– A TPP-t szokás úgy is említeni, mint a Peking által megálmodott, Új selyemút nevű infrastrukturális beruházás elleni amerikai összeesküvést. Ön is így látja?
– A két kezdeményezés nem zárja ki egymást, hiszen a kereskedelmi partnerségnek az Új selyemút projekt adhatja majd az infrastrukturális hátteret. Utóbbi azonban nehéz program, hiszen az ázsiai és európai piacokat öszszekötő kezdeményezés orosz és amerikai érdekeket is sérthet. A régióban egyébként most geopolitikai érdekek mentén számtalan szervezet, együttműködés jött létre, ami a kisebb országoknak kedvez. Válogathatnak a nagyhatalmak hitelkonstrukciói közül.

– Hol jelenik meg Tajvan ebben a rendszerben?
– Korábban közvetítő szerepet töltöttünk be, ám az elmúlt nyolc évben közelebbre fontuk kapcsolatainkat Kínával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyzet nem változhat. Tajvanon a közvélemény szerepe nagyon erős, és küszöbön állnak a választások. Egyre többen érzik úgy, hogy elég a Kína-barát politikából, nagyobb távolságot akarnak.

– S hogyan profitál majd Tajvan a TPP-tagságból?
– A legtöbb országba irányuló exportunkat most magas vámokkal sújtják, a partnerség ezeket elbontja majd. Komoly gond, hogy a tajvani ipar egyre inkább külföldre vándorol, aminek a TPP gátat szabhat. A legfontosabb azonban, hogy kialakul egy erősen kritikus nemzetközi szabványrendszer, aminek betartatása felgyorsítja és a helyes mederben tartja majd Tajvan gazdasági reformjait.